Mikor megtudtuk,hogy babát várunk,akkor mentünk a jelenlegi dokimhoz 2. alkalommal.Ezt a dokit úgy találtam,hogy a sok éves gyötrődés és kezelések ellenére sem jött a baba,kezdtem azt gondolni,hogy akihez addig jártam,az csak töm és töm a "gyógyszerekkel",de fogalma nincs róla,hogy valójában mit is kellene kezdeni a helyzettel.Vagy ha van is,jó így neki,hogy havonta járok és kész,majd csak egyszer összejön,vagy nem,különösebben nem hiszem,hogy foglalkoztatta a dolog.Ez egy belga orvos volt,itt a helyi klinikán.Szóval mikor ebből elegem lett,találtam a neten egy magyar szülésznőt aki itt dolgozik Brüsszelben,és tanácsot kértem tőle,kaptam is,és mellékelte a nőgyógyász kollégájának a fb oldalát,aki szintén magyar,együtt praktizálnak.Már ekkor éreztem,hogy végre valami...nem nagy dolog,de legalább egy nyelvet beszélünk és megértem,hogy mit mond,végre....
A magán rendelésére kezdünk el járni,első alkalommal tehát,mikor még nem volt baba a pociban,de elmentünk,megismertük személyesen,rákszűrés ,vizsgálat,elbeszélgetés miegyebek. Második alkalommal már akkor mentünk (rá 2 hónapra) , mikor már pozitív volt a teszt.
Tehát,a magán rendelője Brüsszelben található,tőlünk olyan 70-80 km,de nekünk mindenképpen megéri felutazni,eddig egyszer sem csalódtunk a dokiban.
A rendelő egy lakás,egy társasház földszintjén.Csengetés után,nyílik a kapu,és a bejáratnál egy fiatalember fogad rendszeresen,vagy pedig a szülésznő akivel legelőször felvettem a kapcsolatot.A váró egy pici helység,4-5 székkel,asztalkával,újságokkal,magyar személyek névjegyeivel (kozmetikus,masszőr,pszihológus),de nem nagyon szoktunk unatkozni,mert vagy gyorsan sorra kerülünk,vagy pedig jó a társaság és beszélgetünk , hisz olyan ritkán találkozunk magyarokkal másutt.
Nem tudom,hogy más esetben ,ha mondjuk a klinikán keresztül jártam volna teherbeesés után is orvoshoz,volna e védőnő és egyéb dolgok,mint amik otthon vannak,de itt így nem kell mennem sehová,nem zaklat senki,havi 1x kell így Brüsszelbe menni a dokihoz és ennyi.Nincs kis könyvem,minden véreredményt megkapok postán,illetve a dokim is, vagy email-ben vagy postán ő is,de nekem sosem kell vinnem semmi eredményem,mikor megyek,neki már a gépében az adatok.Az esetleges vérvételeket a helyi klinikán szoktam lerendezni,sosem vártam még 5-10 percnél többet,az az egy biztos,hogy nem olyan a kórházakban az ellátás és a hozzáállás sem mint Magyarországon,gyors,pörgős,dinamikusan zajlanak a dolgok,eddigi tapasztalataim szerint.
Minden alkalommal,tudja a doktor úr,hogy ki vagyok,de gondolom a kismamáira több energiát fektet mint a sima pácienseibe,de sosem kell olyanon aggódnom,hogy olyat kérdezek,amivel összezavarom,mert azt sem tudja ,hogy a sok közül melyik is vagyok.Mindig tisztában van vele,hogy hányadik héten járunk,hogy mikor voltam utoljára,hogy miket csinált utoljára,hogy milyen panaszom volt utoljára,ha volt egyáltalán,de tényleg mindent tud,nagyon kedves és barátságos,úriember.Nem egy merev típus,szeret poénkodni,és amikor a helyzet adja,akkor meg is teszi,csak,hogy mi se érezzük cseppet se feszélyezettnek a hangulatot.
Minden alkalommal mér vérnyomást,minden alkalommal pisiltet és gyorstesztel,minden alkalommal kérdezi a vércukrom,minden alkalommal kérdezi a súlyom,minden alkalommal bent vagyunk vagy fél órát,a vizsgálaton kívül minden fontos és kevésbé fontos dolgot is áttudunk vele beszélni,sosem kapkodja ,vagy sürgeti el a dolgokat,mindig alapos,oda figyel rám és a babára,maximálisan,ezt érzem.Az egyetlen,illetve két hely ahová szokott küldeni és nem ő végzi,mert nem az ő szakterülete,az az egyik mint említettem a vérvétel,a másik pedig a diabetikus.Ugyanis a terhességem legelső vérvételekor,magasabb lett az éhgyomri vércukrom mint a felső határ,és azóta is 2 naponta mérem.Persze rögtön elküldött a következő alakalommal cukor terhelésre,ami már jó lett,és azóta is szuper minden 2. nap a cukrom,de jobb vigyázni.Nem vagyok terhességi cukorbeteg,de diétát kell tartanom,hogy ne is legyek az.Jobbnak látja a doki ha megelőzzük a problémát,így vigyázunk a terhesség eleje óta,de nem is híztam egyébként még 1 kilót sem.Tehát ennyire alapos és odafigyelő.Két alkalommal volt olyan,amikor nem tudom eldönteni,hogy vajon otthon ezt a nődoki csinálta volna e,vagy elküldött volna a házi orvoshoz ,vagy mi lett volna ha nem hozzá járok.Az első esetet talán a helyére tudom rakni,mert hát nagy valószínűséggel ezt a vért is ott vették volna le otthon ahol a többit,de ebben az esetben,itt a mi esetünkben,maga a doki vette le a vért.Méghozzá a 12.héten a down szűréshez .Ott a magán rendelésen intézte a dolgot,nem cicózott,eret keresett,és már csapolt is.Aztán az eredmény a szokásos módon kijött postán és neki is megvolt a legközelebbi alkalomkor,már a számítógépében.A másik ilyen eset a 27.heti vizsgálat volt,mikor egy védőoltást adott be nekem és Gabinak is,a szamárköhögés ellenit.Azért kellett az emlékeztető oltás,mert bár mi kiskorunkban megkaptuk,védettek vagyunk ellene,de hordozhatjuk,ugyanis itt Belgiumban,régen nem voltak olyan szigorúak az oltásokkal kapcsolatos szabályok,így nagyon sokan meg sem kapták,vagy hordozói a betegségnek,ezáltal mi is azokká válhattunk és amíg a baba meg nem kapja világra jövetele után,addig is védett általam,mert ez egy halálos betegség a csecsemőkre nézve,és hát itt ez a protokoll,hogy beadják a várandós nőknek,illetve férjeiknek,akik a legközelebbi kapcsolatban lesznek a babával születése után.Tehát ez a két eset volt,ami szerintem még különbözhet az otthoni ellátástól,hogy nem küldözget ide-oda,leveszi ő,beadja ő ,nem szükséges rohangálnom 2-3 helyre egy oltás vagy egy vérvétel esetében.
Ami esetleg még érdekesség lehet,hogy a 20-as hetek közepe-vége felé,itt be kell menni a kórházba,és szobát kell foglalni.Ezt előtte a biztosítóval tisztázni kell,hogy milyen szobában szeretnék majd feküdni,és a biztosítás úgy lesz megkötve,ezáltal a kórházban is így kell foglalni.Mi 2 ágyas szobát foglaltunk.A milyenségéről majd utólag tudok csak nyilatkozni.
A kórház egyébként,amennyit láttunk belőle,nagyon modern és felszereltnek tűnt,bár mi a recepciós pulton és az információs pulton kívül semmit nem láttunk,mert a szülészetet nem mutatták meg,de hát mondom,amit láttunk a kórházból,már az is kielégítő volt.Forgalmas brüsszeli utcára néző égig érő ablakok,belépve az ember nem is kórházban érzi magát,hanem inkább valami hotelben,bár még abban sem voltam,olyan igaziban,olyan luxusban,de ez valahogy tényleg azt sugallta,hogy hotel,nem pedig kórház.Az információs pultnál kedves tekintetű hölgy,bár törte a hollandot,de tesómmal megértették egymást,és végül elégedetten távoztunk.
Egyébként vannak napok,mikor van a kórházban körbevezetés,mármint a szülészeten,de hát annyira nem spirázzuk túl a dolgot,majd meg látom,mikor eljön az ideje.
Hát nekem ezek az eddigi tapasztalataim,ha kint lesz Borisz,megírom a kórházi élményeimet is,bár arról sincs összehasonlítási alapom,mert nem,hogy nem szültem otthon,de még kórházban sem voltam otthon soha,vagy mikor voltam,akkor nagyon pici voltam a mandula műtétemkor és nem emlékszem...
Februárban tehát írok majd az itteni kórházi ellátásról is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése