Kereshetem a kifogásokat,de leginkább a lustaságra fogható a dolog.Ugyanis mikor Borisz alszik,vagy én is alszom,vagy pihenek,intenzíven,tehát nem csinálok semmit,vagy a másik véglet,hogy próbálom összeszedni a lakást.Tehát így a blog kicsit hanyagolva lett.
Veszélyesen gyorsan eltelt ez a fél év,borzalom,hogy hová siet ennyire,olyan jó volna ,ha kicsit megállna,hogy kitudja az ember élvezni az adott pillanatot.Vagy ha boldog pillanatok vannak,bármennyi időre is megállhatna az idő,semennyi sem volna elég?Minden esetre igazságtalan,hogy így szalad.Na de hát ha ennek így kell lennie,hát legyen.Minden Borisszal töltött percet élvezek,bár sose múlna el ez a kötődés <3
Ilyen nagy már az én fél éves Boriszom.Illetve már nagyobb,mert ez 1-2 hetes fotó.
Sok mindent tud,illetve mindent tud,amit egy ekkora babának illő tudnia,és végtelen kedves és barátságos természet,imádni való <3 <3 <3
Most készülünk haza,tavaly nem voltunk,így 2 év után egy dédunokával haza menni,azt hiszem elég ütős érkezés lesz,zsepit készítek ,minimum egy 10-es pakkot :D Nagyon várjuk már mi is és az otthoniak is.
Megtartjuk a keresztelőt is,nagyon szűk kis rendezvény lesz,családnak,legszűkebb barátoknak,olyan 30 főre számolunk,reggel 9-kor kezdődik a mise,azt követi a keresztelő és utána,aki megtisztelte a Boriszt és eljött,megvendégeljük egy kis sütivel,kávéval,üdítővel,semmi extrát nem tervezünk,nem lesz nagy dínom-dámon,csak egy kis szolid beszélgetéses délelőtt.
Sok sok dologról mesélhetnék,de annyi minden függ a levegőben a jövőt nézve,hogy azokról még nem érdemes,a múltból az emlékeket felidézni pedig most nincs energiám,de azért gondoltam jelentkezem egy bejegyzéssel,hogy élünk,virulunk ,köszönjük,jól vagyunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése