2015. augusztus 13., csütörtök

Eltelt fél év....

És  én alig  írtam...
Kereshetem a  kifogásokat,de  leginkább a lustaságra fogható a dolog.Ugyanis  mikor Borisz alszik,vagy én  is alszom,vagy pihenek,intenzíven,tehát  nem  csinálok  semmit,vagy a másik  véglet,hogy próbálom  összeszedni a lakást.Tehát  így a  blog kicsit hanyagolva lett.
Veszélyesen gyorsan eltelt ez a fél év,borzalom,hogy hová siet ennyire,olyan jó volna ,ha kicsit megállna,hogy kitudja az ember élvezni az adott pillanatot.Vagy ha boldog pillanatok vannak,bármennyi időre is  megállhatna az idő,semennyi sem  volna elég?Minden  esetre  igazságtalan,hogy így szalad.Na de hát  ha ennek így kell lennie,hát legyen.Minden  Borisszal töltött percet  élvezek,bár  sose múlna el ez a kötődés <3


Ilyen  nagy már az én fél éves  Boriszom.Illetve már  nagyobb,mert ez 1-2  hetes fotó.
Sok mindent tud,illetve mindent tud,amit egy ekkora babának illő tudnia,és végtelen  kedves  és barátságos természet,imádni való <3 <3 <3

Most  készülünk haza,tavaly  nem  voltunk,így 2 év után egy dédunokával haza menni,azt hiszem elég ütős érkezés lesz,zsepit készítek ,minimum egy 10-es pakkot :D Nagyon várjuk  már mi is és az otthoniak is.
Megtartjuk a keresztelőt is,nagyon szűk  kis rendezvény lesz,családnak,legszűkebb barátoknak,olyan 30 főre számolunk,reggel  9-kor  kezdődik a mise,azt követi a keresztelő és utána,aki megtisztelte a Boriszt és eljött,megvendégeljük egy  kis sütivel,kávéval,üdítővel,semmi extrát  nem tervezünk,nem  lesz nagy dínom-dámon,csak egy kis szolid beszélgetéses délelőtt.
Sok sok dologról mesélhetnék,de  annyi  minden függ  a levegőben a  jövőt nézve,hogy azokról  még nem érdemes,a  múltból   az emlékeket felidézni  pedig most  nincs energiám,de azért gondoltam jelentkezem egy bejegyzéssel,hogy élünk,virulunk ,köszönjük,jól vagyunk :)