Hello 2015!

az úgy történt,hogy...

...
December környékén elvittük szerelőhöz az autót,mert észrevettük,hogy a fűtés nem  mindig  akar működni,és kiderült,hogy valahol  elfolyik a víz,a motorhoz,keveredik az olajjal és  ez így nem  lesz jó...
(érthetőbben nem tudom leírni,mert nem értek hozzá)

Szóval elvittük,megcsinálták,kifizettük a maj' 500€-t a  javíttatásért,aztán januárban megint szembesültünk a  problémával,húztuk,halasztottuk a dolgot,míg nem visszavittük,hogy most akkor mi van,mert nem kevés pénzt kifizettünk azért,hogy jó legyen,de mégsem jó...megnézik...hát amit kicseréltek múltkor,az is rossz volt,de   most más a  baja,alaphangon 900€-ért megjavítják! :O
A  sírás kerülgetett mikor meghallottam,agyaltunk,hogy mi legyen,aztán Gabinak eszébe jutott,hogy hívjuk fel  az otthoni szerelőnket,mondjuk  el,hogy mi a baja  és hallgassuk meg,Ő  mit mond erre...hát persze ,hogy nem kerül ez annyiba,mint amennyivel itt leakartak miket húzni,és ahogy azt decemberben is megtették...Gondolkodtunk és arra jutottunk,hogy hát akkor hazavezetjük és csinálják meg otthon.

Így történt az,hogy múlthéten hétfő délelőtt némi tanakodás után,délután hirtelen felindulásból elindultunk.
Apa,Gabim és Én.Volt bennünk azért némi para,mert a hengerfej tömítéssel és  akörül voltak a bajok,de mivel nem forrt a víz azt mondta az otthoni szerelő,hogy kímélve az autót,110km/h-val ,de nekivághatunk az útnak.Gabimék egyébként sem dolgoztak volna a héten,mert nem nagyon volt meló a hidegek és az esőzés miatt az építkezések leálltak,tehát a munkából sem maradtak ki ezáltal,nem is jöhetett volna jobbkor az egész. 1-2 napra terveztük a hazalátogatást,aztán persze nem így lett...

Az úton haza minden rendben volt,az autó szépen ment,bár ha 100 imát nem mormoltam el magamban akkor 1-t sem.A legnagyobb dolog ami ért útközben,hogy közelről megvizsgáltam egy benzinkút aszfaltját,hogy elég kemény e,gyors minőség ellenőrzést végeztem,térddel,hassal,tenyérrel,szétterültem mint egy tükörtojás a  serpenyőben,a térdem érdekes színeket vált azóta is,bár már  végre nem véres,akkor nem volt vicces,de most visszagondolva,jó,hogy senki nem látta :)
Kedd reggel 7-re meg is érkeztünk Szegedre.Normális esetben ilyenkor az ember alszik,Apa ezt is tette,de Én ekkorra már túlestem a holtponton és valahogy nem voltam álmos,független attól,hogy nagyon rosszul voltam,remegtem,hányingerem volt meg minden,szédültem is,de hát  ezek nyilván a kimerültségtől voltak.Pihentem egy félórát,míg Gabi és Pist (Pisti,Gabim uncsitesója,akiknél laktunk míg otthon voltunk) elvitték Robikát az oviba.

Ezután mikor haza értek,kimentünk Anitához (Pisti barátnője-Robika Anyukája) a munkahelyére,hogy üdvözöljük. Ani nagyon örült,teljesen bepörgött,alig bírtuk otthagyni,úgy vágyódott haza ,hogy együtt lehessünk inkább.Sokáig ott voltunk Nála,közben kiderült,hogy a főnökét is ismerem,mert a legjobb barátom Anyukája a főnöke Aninak.Vele is beszélgettünk egy kis ideig,jó volt látni,jó volt hallani,jó volt látni,hogy kicsivel már jobban van mint szeptemberben,mikor legutóbb láttuk a temetőben.Mondta,hogy május 12-én lesz mise Robcsikáért,de mondtam,hogy nem valószínű,hogy haza tudunk jönni,mondta megért,de ha itthon leszünk szóljunk,majd felmegyünk Hozzá egy kávéra,vagy kimegyünk együtt a temetőbe,bármi,csak szóljunk,mert szívesen lát minket!Nagyon nagyon jól esett és nagyon meg is hatott <3
Aztán persze kikönyörögtem egy virágot, ha már ebben a hatalmas kertészetben voltam,és már húztunk is tovább,mert sok volt még a  teendő.Innen a tescoba mentünk,hogy vegyünk valami virágot Robcsimnak a sírjára,itt találkoztunk egy régi ismerőssel,méghozzá Robcsi unokatesójával,aki régen a vendégem is volt,meg úgy alapvetően jóban voltunk,az esküvőnkön is ott volt,de azóta nem találkoztunk,jót beszélgettünk,de megbeszéltük,hogy este buli,várjuk szeretettel és folytatjuk majd ott a csevejt.Megvettük a virágot,közben Apával is összefutottunk,felébredt nem talált otthon senkit,gondolta lejön valami kajcsiért,akkor megbeszéltük,hogy elmegyünk még a temetőbe de utána sietünk haza.Így is volt,kimentünk,de most sem tudtam visszafogni magam,még mindig felfoghatatlan,hogy Robcsi,az egyetlen és legjobb fiú barátom , lassan már 1 éve,hogy nincs velünk,csak zokogtam és zokogtam,amit a mindennapokban visszatartok mikor eszembe jut,na akkor és ott ez nem ment,kijött,kész,Gabi és Pisti is ott voltak,de előre mentek,hogy egyedül lehessek.Mikor összeszedtem magam,csatlakoztam Gabiékhoz,a Tatája sírját is megkerestük,Neki is vittünk pár szál  virágot,lesepregették a  fiúk a száraz faleveleket és haza indultunk Pistiékhez.Hazaérve gyors feltettem a sonkát főni,vettünk tojást,kolbászt és tormát,amolyan elő húsvétot tartottunk kaja szempontjából.Egyszer csak végre megérkezett Anita is,kicsivel később jöttek barátnőmék Szerbiából,még mielőtt indultunk Belgiumból szóltam Nekik,hogy megyünk haza,átjönnének e,nem volt kérdés,már az első este ott voltak Velünk.Aztán jött Dani (Robcsi uncsitesója,a régi ismerős akivel a tescoban összefutottunk),eldumálgattunk,aztán mondták Krisztináék,hogy másnap dolgoznak estig és utána való nap is,szóval elmehetnénk valahová,ahol csak 4-en tudunk egy  kicsit együtt lenni.Lementünk hát az utca végén lévő tésztaházba,és csak beszélgettünk és beszélgettünk,reggelig tudtunk volna,de menniük kellett,hisz reggel munka és hát kitudja a határon mennyien vannak.A plázánál parkoltak,elkísértük Őket,elbúcsúztunk,de bíztam benne,hogy még látom majd Őket ha valahogy sikerül átjutni Szerbiába akár csak 1 napra is,ez az esetben fordulhatott volna elő,ha nem 1-2 nap alatt készül el az autó,akkor tehát lett volna idő arra is,hogy átmenjünk.

Szerda reggel elvitte Gabim az autót ,leadta a szerelőnek és a szerelő mondta,hogy péntek délre lesz kész a kocsi.Közben feljött Pistiékhez Pali (apósom) ,

(apósom  és apa)

eltengettük a délelőttöt,de ekkor már tudtam,hogy nincs más hátra csak előre,hát akkor menjünk át Szerbiába is,van időnk,látogassuk meg a családot,a Tatámnak az nap volt a születésnapja,lepjük meg Őket.Délelőtt elmentünk a tescoba,vettünk egy tortát,csak ne üres kézzel állítsunk oda a szülinapra,mivel teljes inkognítóban voltunk otthon,senki nem tudta,hogy otthon vagyunk,így azt vártuk,hogy teljes lesz az öröm és a  meglepetés.Elkezdtem készülődni,de akkor döbbentem rá,hogy nincs nálam a magyar személyim.Ekkor jött a nagy kétségbe esés,hogy akkor maradok a seggemen,átmegy Apa egyedül és kész.A belga nálam  volt,ezért egy próbát megért,hogy felhívjuk a határt,hogy a belga személyivel átengednek e Szerbiába.A  válasz igen volt,nagy lett az öröm,bár furcsálltam,nem láttam benne logikát,hogy miért vagy mióta van ez engedélyezve,hogy én erről nem tudok,na mind  egy is.Elindultunk Apával,Gabi maradt Szegeden.Mikor a vonat Röszkére ért a határhoz,megkérdeztem a rendőrt,hogy biztos jó e ez a személyi a túloldalon is?!Valahogy éreztem,hogy nem stimmel valami...
Nézegette,vizslatta,és a válasza az volt,hogy: "Nem,hogy a túloldalon elfogadhatatlan,hanem még itt is!"-nagy döbbenten kérdeztem vissza,hogy de magyar oldalon miért elfogadhatatlan,mire a válasza az volt,hogy: "Mert ez Belgiumban élő , külföldieknek előállított,E kategóriás személyi igazolvány,amivel abban az országban tudja csak magát igazolni!"
Ettől kicsit sokkot kaptam,nem tudtam,féltem is,hogy akkor most mi lesz,de nagyon jó fejek voltak a rendőrök a vámos is,leszálltam a vonatról,Apa persze átment Szerbiába,aznap ott is aludt,másnap délelőtt jött csak vissza Szegedre.Szóval a vonat átment nélkülem Szerbiába,de csak egy óra múlva jött visszafelé.Addig ott voltam Röszkén,beszélgettem a rendőrökkel,tényleg nagyon jó fejek voltak.Megkérdeztem  a röszkei állomás vasutas bácsiját,hogy fel tud e váltani nekem pénzt,hogy legyen apróm,nem tudott,de megengedte,hogy telefonáljak az Ő telefonjáról,Ő is jó fej volt,aztán mikor visszaért a vonat,a kalauzzal is jól jártam,mert ő sem tudott váltani,így a visszafelé utat ingyen megúsztam,azt mondta,hogy nem azon az én 200ft-os  lógásomon múlik,Ő is jó fej volt :D

Így robogtam vissza Szegedre,mikor odaértem Pistiékhez  mindenki pánikolt,hogy hol a fenébe voltam már,mert már nem most hívtam Gabit,hát elmeséltem az egész sztorit,aztán Pisti szólt a rokonoknak,hogy sürgősen jöjjön mindenki hozzájuk,de persze nem mondta,hogy miattunk,hanem mikor odaértek és Gabi nyitott ajtót,volt ám meglepődés :) Gabim Nagynénjeinek (Heni és Pisti Anyukája Irén),Nagybátyja(Jenő és Pisti nevelőapja Robi),jöttek az uncsitesójaik is,Roland és Zoli is,pizzáztunk,jól eltelt az este megint.Bántott kicsit,hogy nem tudtam átmenni Szerbiába,hogy megnézzem a nagyszüleimet és az én rokonaimat,családomat,de úgy voltam vele ha látni akarnak akkor úgyis átjönnek,ez igazán nem táv,és megérthetik,hogy én most nem tudok átmenni,rajtuk a sor...
Csütörtök délelőtt visszaérkezett Apa,kocsival hozta át a bátyja,jó volt őt  is látni,örülten  nagyon,hogy átjött megnézni :) . Aztán Apa és Gabi elintéztek minden hivatalos ügyet,NAV meg minden,beszéltek egy könyvelővel is,hogy saját vállalkozást,hogy és mint lehetne külföldön csinálni,stb. de ezt majd máskor mesélem el.
A csütörtöki nap,lazán sikerült,délután feljöttek Szilvikéék (Gabim húga),egész estig fent voltak,dumálgattunk,tök jó volt látni Őket,rég találkoztunk Velük is.Gabim közbe elment a a családjához, ott töltötte az estét,az utolsó busszal jött haza.
Pénteken délelőtt kiderült,hogy nem lesz kész az autó délre,nem tudunk hazaindulni,szombat délre lesz kész.Pénteken reggelre viszont átjött Szerbiából az én Nagynéném és Unokahúgom Viola.

Mivel nagyon jó tanuló és leleménye is,Ő csütörtökön lebeszélte a Tanítónénijével,hogy pénteken hagy jöhessen át Szegedre,hogy láthasson,mert már csak 1 napig leszünk itthon.A Tanítónéni természetesen elengedte és igazolta a napját,így átjöttek pénteken hozzám.A délutáni vonattal mentek csak vissza,így elmentünk  a  plázába,ott  várt már  minket Gabi Szilvivel és  egy másik húgával  Szandrával  és a kisfiával Kristóffal.Eltelt a délelőtt jó gyorsan,mikor Szilvi ikerlányaiért kellett a suliba menni,akkor mi az állomás  felé vettük az irányt,hogy visszakísérjük Violáékat a vonathoz.Hamar kiértünk,volt még egy óra az indulásig,elbeszélgettük gyorsan az időt,felpattantak a vonatra és megvártuk míg elindul,elbúcsúztunk és eljöttünk.Visszaérve mondta Gabi,hogy Csabiék is átjönnek Szerbiából,csak egy gyors villámtalira,mert este mennek bálba,úgy is volt,beültünk a tésztaházba,eljöttek Szabiék (tesóm legjobb barátja,aki nyáron kint volt nálunk)is,Boti nagyon cuki volt mint mindig és mikor elköszöntünk megint azt éreztem,hogy igazságtalan,hogy csak félévente láthatom a barátainkat,hogy csak félévente érezhetem a szeretetüket és az örömüket,gombócokkal a torkomba battyogtam fel az 5. emeletre Pistiékhez.

Szilvike és Szandi (sógornőim)

Mikor felértünk már vártak minket,Szilviék és Szandráék,egész este ott maradtak,kicsit iszogattunk,beszélgettünk  gyorsan eltelt ez az este is.
Szandra sógornőmmel :)













Szandra a kisfiával,KristóffalApukámmal :)

Robi  és az Anyukája, Anita

 én ,Ani és Szilvike

Gabim ,Szilvi és a lányaival,Leilával és Mercivel

Gabim Pistivel és Szandrával

én és Ő

én a lányokkal

én,Szandi,Ani,Szilvike,Merci,Gabim,Robia,Kristóf

Szombat reggel felébredtünk,lementünk a tescoba vettünk  ezt-azt,itthonra,vártuk,hogy teljen az idő,hogy mehessünk az autóért.Délelőtt még eljött Szilvi a lányokkal,elbúcsúztunk,elköszöntünk,ottmaradtak az indulásig,meghozta a kocsit Gabi,lepakoltunk,és a sűrű,vidám napok után szuper kocsival nekivágtunk utunknak visszafelé Belgiumba.Tettünk egy kis kitérőt,beugrottunk Érdre,Gabim egyik kollégája ott lakik,megebédeltünk,kaptunk fincsi töltött káposztát,és ha már Érden jártunk írtam Anitának egy sms-t,hogy Nekik aktuális egy most egy villám látogatás,jött is az sms,hogy igen,így még Őket is megnéztük,jó volt végre találkozni,látni Őket a sok éves napi szintű fórumozás  után ,sikerült élőben is végre beszélni pár szót <3 

Este lett ránk megint,mire indultunk,de hazafelé  is szerencsés utunk volt,semmi probléma nem  volt útközben,az autó szépen ment végig,nagy részét az útnak most aludtam,pedig nem jellemző,hogy alszom,de így legalább gyorsabban telt az idő,számomra legalább is.Vasárnap reggelre hazaértünk,ledőltünk,délután mikor felébredtünk átmentünk anyáékhoz ettünk egy finomat és  elmeséltük  a  történéseket :)

Az autót  úgy döntöttünk,hogy anyuéknak eladjuk,mi szeretnénk gyűjteni egy  kis önerőt  és szalonból újat vagy 1-2 éveset vásárolni.

Otthon töltött napok

Szóval,elmúlt az utóbbi 3 hét  is,mint előtte már sok  másik,de mégis másabb volt,mivel ezeket a napokat otthon töltöttük,és nem pedig itt Belgiumban.
Izgultam nagyon,hogy minden rendben menjen,épségben haza érjünk.Induláskor ,a parkolóból kitolatva  megtörtént az első baj,kapásból egy oszlopnak  tolatott,ripityára tört a jobb hátsó lámpa burkolat,annyira ideges lettem,hogy vagy az út 1/3-ig hozzá  sem szóltam.De végül nagyon büszke voltam rá,mert néhány 10-15  perces pihenéssel  végig lenyomta egyedül ezt a nagyon sok kilómétert.

Vikitől  kaptunk  angyalszárnyat,hogy vigyázzon ránk a hosszú úton! <3

Mikor  hajnalban megérkeztünk,én már  átestem a  holtponton,és csak este aludtam végül,így eljutottunk még aznap egy Rúzsa Magdi koncertre is,

ami nagyon jól esett a  lelkemnek,egyfolytában rázott a hideg,hogy otthon vagyok,és egy olyan valakinek  a hangját ,az éneklését hallgatom,aki valószínűleg ugyan úgy meglehet hatva,hisz,Ő is ezt érezhette,hogy  végre azoknak énekelhet  ahol született,a Vajdasági embereknek.Teltek a napok,telis-tele voltunk programokkal,voltak betervezett  programok,mint pl.  nagyapámék,és anyáék egyben tartott arany és  ezüst lakodalmuk,amit szűk körben egy nagyon  hangulatos  családias vendéglőben tartottunk,nagyon  örültek az ajándékoknak,percekig megvoltak  hatódva.

Unokatesóm  lagzija is egy jó nap volt a sok közül,jó kis lagzi volt,finom volt  minden,szép  volt  a pár,régen találkoztunk az Atyával is,eljött a vacsorára,és jókat beszélgettünk,sőt még táncoltunk  is :) , jól  eltelt az a nap is :)

Szegeden  volt baráti találkozó,négyen  jöttek el,de  meglepődtem magamon,hogy  nem hat meg különösebben,és  örültem  annak a négy embernek aki akart ,és  találkozott is velünk.
Voltunk Gabim tesóival moziban és pizzázni is,a legkisebb tesója még csak 7 éves,és  nem  volt  még se moziban,3D meg pláne,így  egy igazi maradandó élményt  szereztünk számára,és mi is élveztük a Velük eltöltött időt.

Egy  másik napon pedig elmentünk a három sráccal Gabim  legnagyobb öccsének a focimeccsére,és azután még  lent a panelok közti focipályán sötétedésig fociztak  a   fiúk,tök jó volt látni  őket.
Sok időt  töltöttünk a barátainkkal,2 fiatal házaspárról van szó,Kriszti&Ati , Emese&Csaba és a kisfiuk Boti.
Krisztináék a szomszédban laknak ,Mamáékkal  szemben,így   sokszor  ott tanyáztunk,

pizzáztunk,beszélgettünk,nevettünk,aludtunk is náluk,mindig olyan gyorsan telik az idő,mikor ott vagyunk,és mindig a könnyeinkkel küszködünk,mikor szétválunk,most sem  volt ez másként.
Csabiéknál is voltunk látogatóba,nem  terveztük  az ott alvást,de már rájöttünk,hogy  nem szabad tervezni,ha Csabiékhoz készülünk menni.Sütöttünk lángost,kint az udvaron,

Botiztunk <3 , 

dumálgattunk,Csabi kb. végig mutatta a jelenlegi munkáit,ugyanis esküvői videós,és nem  bírja megállni,hogy  nem mutizza meg,hogy akkor abban a pillanatban min dolgozik,de mi  nem bánjuk,így szeretjük amilyen :)

Szegeden töltött napjain alatt szakítottunk időt olyan dolgokra is,amire nem  igen szoktunk,de most fontosnak  éreztem,és elmentünk  a  temetőkbe.Készítettünk 3 csokrot,egyet  a Robcsikámnak,egyet Gabi tatájának,és egyet Csabinak,aki Gabi legjobb barátja volt.
Mindenki azt mondta,hogy ha álmodok vele,menjek ki hozzá,utána jobb lesz a  lelkemnek.Hát kimentünk.Ott  volt  az  anyukája is,és azt  mondta,hogy mindig ott van.Rémes volt látni a megtört asszonyt,hisz Robi volt az egyetlen gyermeke.Nem sokat beszéltünk,mert  egyszerűen nem jött ki  hang a torkomon,csak sírtam és sírtam Gabi nyakába bújva mint egy kisgyerek,és   ott  állva,látva a sírját  sem  tudtam elhinni,hogy ennyi volt az élete,hogy nem  jön többé felém széttárt karjaival,és  nem  nevetünk többé  együtt.Nagyon nagyon hiányzik!
Kivittük a másik  két csokrot is,ez a  nap nem  volt túl  vidám,de jobb most egy kicsit,talán.

Míg szegeden voltunk,volt egy  éjszaka amit egy panzióban töltöttünk,csak ketten,tök jó  volt,semmi  extrát nem kell elképzelni,jó volt egy kicsit csak ketten lenni.Ugyancsak Szegeden  esett meg velünk  az is,hogy  állunk a város közepén a  piros  lámpánál,lámpa zöldre váltott,indulnánk,és a kocsi lefullad.Egyébként is  már el volt cseszve a nap,mert anyáékkal úgy beszéltük meg,hogyha  megyünk vissza  Horgosra,a határátkelőn átsétál anya,a  magyar oldalon talizunk,és átvezeti az autót,hogy  ne  tudjanak belénk kötni  stb...így is volt,hívtuk anyát,hogy  mennénk  haza,jöhet a határhoz.Ekkor  ő azt mondta,hogy nem  jön át,mert nagyon sokan vannak,a  kis határok meg nagy kerülők  volnának.Egyszóval belesz.rt abba,hogy  mi lesz velünk,hazajutunk vagy sem,gondolta nagyok vagyunk  találjuk fel magunkat.Hát ez,ott,és akkor totál  szétvitte a  hangulatomat,tanácstalan  voltam,hogy akkor  most  hova tovább,haza   menni nem bírunk,szállásunk éjszakára egyenlőre kilátástalan,és erre még rá jött az is,hogy Szeged  közepén lerohad az autó,úgy,hogy be sem  indul.Fél  5  körül lehetett,és nagy mázlink  volt,mert  pont egy szerelőműhely mellett fulladtunk  le,ami 5-ig volt nyitva.Betoltuk az udvarba,hogy megnézzék mi lehet a baj.Csütörtöki nap volt,én  a  pénteket már otthon terveztem,és  erre  azt közli a szerelő,hogy hétfőn tudnak vele  mit kezdeni,addig teli vannak munkával.De a generátor ment tönkre,ami valószínű,hogy 50 ezer forint lesz vagy  több.Na ekkor  úgy éreztem,hogy egy levél xanax sem hatna,olyan ideges  voltam  már.Végül megoldódott ,hogy  hol aludjunk  az éjszaka,a  kocsit ott hagytuk a szerelőnél,és úgy terveztük,hogy  reggel  majd vonatra szállunk,és úgy megyünk át Horgosra.De este még összefutott Gabim az apukájával,és Ő ajánlotta,hogy van egy srác,aki huszonéve szereli a trolikat Szegeden,az Ő  kocsiját is Ő szokta javítani,vigyük  ahhoz,biztos  olcsóbb lesz.Így másnap reggel,mikor nyitott a szerelő bementek  a  kocsinkért,és átvontatták a troliszerelős sráchoz,aki azt mondta,hogy fele annyiból is  kijön a  költség mint amit amott akartak lehúzni rólunk.Így hát az autó Szegeden maradt,immár az olcsóbb mesternél,mi  meg zötyögtünk haza a vonaton.

És a legjobb ami történhetett,azok az ízek amik itt nagyon hiányoznak....
A sült kolbász,a pizzák,a lángos,a halászlé,a  birkapöri,a lakodalmi menüsorok,a torták,a fagyik,a házi sütik,a  hekk a piacon,a zöldségek és a gyümölcsök íze és illata,a boci tejivó isteni túrógombóca :) , a  sok mosoly,a  sok  nevetés,a  sok megható pillanat,az öröm  pillantások,a  búcsúkönnyek  és minden,minden jó volt most <3

a babaprojekttel  kapcsolatos otthoni történések a babás blogomban,az egy külön  történet :)

Egy kicsit otthon

Kicsit otthon,kicsit halászlé :)