Az ősz kezdete,valami más folytatása...

Körülbelül 2 évvel ezelőtt,mikor kiköltöztem Belgiumba,nem gondoltam,hogy annyi mindenkit elvesztek....
Naiv voltam,és bíztam sok sok olyas valamiben ami igazából nem is volt valós dolog,csak felszíni,vagy érdek,vagy ehhez hasonló...
Persze ez nem mind egyszerre zúdult,szépen lassan leperegtek azok,akiknek le is kellett,és maradt talán annyi,akiket 1 kezemen megtudok számolni,de ez miatt nem búslakodom már,nincsenek véletlenek....

Volt egy lány,akit a legjobbnak tartottam,a legjobb barátnőmnek,a lelki társamnak....sokszor , nagyon sokszor nagy támaszom volt,és úgy gondolom én is neki,mikor olyan helyzetekben voltam,vagy voltunk,hogy csak egymáshoz tudtunk fordulni.Kikísért a reptérre is mikor jöttem ki,és fájt az elválás,visszafordulva ,hogy integessek,láttam,hogy a könnyeit törölgeti,és bíztam abban,hogy mihamarabb ölelhetem újra.
Aztán tartottuk a kapcsolatot,idő közben Ő rátalált a szerelemre,amit már nagyon megérdemelt,és a hazalátogatásaimkor egyre ritkultak a találkozásaink,ezt megelőzte az,hogy már a levelezésein sem voltak heti rendszerességűek,max havi,vagy még az sem.....elfordultunk egymástól,utoljára a polgári esküvőnkön láttam , 2010.december 18.-án.
Tehát majdnem 2 éve.Nagyon nagyon sokszor volt eszembe,titkon mindig lestem a párja fészbukját,hogy vajon jól van e,boldog e?
Sok olyan dolog történt Velem,amit csak Vele tudtam volna igazán megbeszélni,amit tudom,hogy csakis Ő érthetett volna meg,mert a Páromon kívül talán Ő ismer a legjobban.Hiányzott nagyon.Hiányzott,mikor nem volt kinek elmondani az örömöm,a bánatom,nem volt ott mikor felvettem a ruhát,azt a ruhát amit egyszer vesz fel az ember,a legboldogabb napján...hiányzott nekem :(
Nem volt ott,mikor elveszítettem a babám,tudom,hogy vele megoszthattam volna azokat a dolgokat,amik még most is kínoznak talán....
Sokszor , sok helyről hiányzott mellőlem,amit visszacsinálni nem lehet sajnos.
És tudom,hogy én is legalább annyiszor hiányoztam neki , mint amennyiszer Ő nekem.Tudom,mert mondta....
Egyik nap,jelölést kaptam a face-en. Mikor láttam,hogy Ő az,és,hogy megjelölt ismerősének,nagyon nagyon örültem,nem lehet szavakba önteni.Eltelt pár hónap,mire egy ártatlan mondattal megdicsértem üzenetben a szépségét,mire egy olyan tartalmas és hosszú levelet írt vissza nekem,amire akkor és ott és azt hittem,hogy semmikor már többé nem kerül sor.Leírta a bánatát,a fájdalmát,hogy mi bántotta,hogy mi miért volt,és én csak könnyeztem,és olvastam és könnyeztem az utolsó mondatának bezárólagos pontja után is,még vagy negyed óráig.......

Azóta,megbeszéltük , kiveséztük a problémákat,a szívfájdalmakat,és úgy vélem ,hogy soha de soha nem akarja,hogy többé ennyi időre elszakadjunk egymástól...
Skype-on is beszéltünk,jó volt látni végre,és hallani a hangját,és a durva az egészben,hogy úgy éreztem,mintha semmi nem történt volna,és ott tudjuk folytatni a dolgokat,ahol hátra fordultam az első belgiumi repülésem előtt,hogy egy utolsót intsek még,és láttam,hogy a könnyeit nyeli.

Mikor először lecsaltam a Singbe :)

ezt a képet Tőle kaptam egyszer :) <3

Mikor együtt unatkoztunk...

A határtalan szeretete <3

Zita!köszönöm,hogy voltál és vagy nekem,nagyon nagyon várunk benneteket Karácsonykor is,és bármikor,az év bármely napján gyertek is,én boldog leszek!

Telnek a napok

Viszonylag gyorsan átugrottunk az őszbe,mikor augusztusban otthon voltunk a barátnőmék lagzijában,a 40 fokok miatt voltunk úgy elhervadva,az otthoni fülledt,száraz meleg,nagyon megviselt,egyszerűen nem bírom....
Haza érkezve a kicsit hűvösebb Belgiumba,jó volt fellélegezni,és nem a saját izzadtságomban "fürdeni",mert otthon ez az ide nyár olyan volt....ha letusoltál,a törölközés végére újra mehettél volna a zuhany alá,mert ismét fojtogatott a légszomj....Szóval visszaérve ide,végre kaptam levegőt :)
Meglepő volt,hogy augusztus van,és nem kell még fűtést kapcsolni.A 2 éves tapasztalataink alapján ez egy kivétele augusztusnak mondható , mert egész mostanáig elviselhető volt a hőmérséklet,mackóban,vastag zokniban,és takaróba bugyolálva.Ámbár már 2 hete minden reggel köd van,és eső illat,de éjszaka a hó illata is becsapódik a nyitott ablakon.Azt hiszem elérte az ősz Belgiumot.Amit nem bánok,szeretem,napról napra közelebb a december:)A decembert meg imádom :)))
Szóval az ősz megérkeztével,fűtést be,teafüveket elő,mézzel vagy anélkül,még melegebb zoknik,jó filmek,naplementék bambulása,éjjeli nyitott ablak.....

Nézem az otthoni időjárás jelentést,és a 30 fokokat,hát én az otthon töltött 3 hét kín szenvedés után,köszönöm,de jó nekem itt....

Egyéb iránt,az ég világon nem történik velem semmi,gyártom a kis esküvői apróságaimat,eleget téve a megrendeléseknek :)
A munkahelyemen felmondtam,elegem lett,nem firtatnám a dolgot,így alakult,most nem is keresek mást,talán majd a tavasszal....jól esik egy kis pihi,sok dolog kavarog bennem,van időm átgondolni,meg túlgondolni is,ez a rosszabbik :P
A nyár folyamán rájöttem,hogy még több ember "hullott el" mellőlem,a távolság és ilyen szarságok miatt,nem sajnálkozom , és nem is nagyon foglalkoztat,ami viszont mostanában történt és nagyon , nagyon jól esett,esik,hogy egy számomra fontos személy,talán újra az egyik legfontosabb lehet,úgy mint régen.....
Nem írtam még róla,mert körülbelül 2 éve nem beszéltünk,de ismét egymásra találva,remélem soha nem szakadunk el egymástól.....majd írok Róla részletesebben....remélem lesz okom írni Róla....meglátjuk :)

Álmunk egy erdei házikó....

Általában amit szeretnénk azt mindig sikerül teljesítenünk,eddig legalábbis visszatekintve az elmúlt közös életünkre,úgy gondolom ezt kimerem mondani...egy dolgot kivéve a babát....az utóbbi másfél évünk nem szólt másról csak a babáról,nagyon szerettük volna,nagyon nem akar jönni....illetve Aki jött,Ő is úgy döntött,hogy mégsem minket szeretne , így úgy döntött,hogy elhagy minket.Sokszor,mostanában egyre többször eszembe jut,hogy most hányadik hétben is járnék,mekkora is volna , milyen lenne...ha lenne....

Mikor most augusztusban haza mentünk a barátnőmék esküvőjére,nagyon sok Kedves emberrel ismerkedtünk meg,és magával ragadott bennünket a falu aprósága,az emberek közvetlensége,egy nap alatt annyira közel engedtek magukhoz,mintha nagyon régóta ismernénk egymást,nagyon nagyon tetszett :)

A délutáni esketés után az egyik újdonsült barátaink felajánlották,hogy nyugodtan letusolhatunk Náluk,ne menjünk ezért haza (pár km-rel arrébb eső faluba),és majd együtt vissza megyünk mulatni.Elfogadtuk a lehetőséget,hisz mindenünk ott volt a táskámban,számítva arra,hogy majd a Vőlegényes háznál lezuhanyozhatunk....

Elmentünk hát Natiékhoz,és körbemutatta a kedves Férje, Gábor,az én Gáboromnak,hogy milyen a környék,és közvetlen mellettük van egy öreg kis házikó,hatalmas fenyőkkel az udvarában....................

Nati Gáborja , mondta,hogy a házikó eladó!!!

Az én Gáboromnak több sem kellett,máris szólt nekem,hogy milyen kincs rejlik a szomszédban....

A tekintetünk találkozásakor már tudtuk,hogy nekünk az kell!!!!

Bár nem erdő,de nagy a telek,bár van mit csinálni rajta,de nem bánjuk......

Jól alakult az elmúlt 8 évünk,de csak azért mert azt akartuk,hogy jól alakuljon....akartuk,tettünk érte....

Most erre a projektre összpontosítunk minden erőnkkel,a jövő évben szeretnénk megvenni , nagy reményeket fűzve hozzá,reméljük semmi nem szegi keresztül álmainkat.....