Mikor indultunk otthonról vissza Belgiumba,nem a megszokott felállásban indultunk,hanem bővült a csapatunk 3 fővel,a két Mamámmal,és a Tatámmal. Anyáék autójával ment a két Mama,Velünk utazott a Tata.
Készültünk,hogy sokszor,vagy legalább is többször kell majd megállni a megszokottnál,de nem,fiatalokat megszégyenítően jól viselték az utat.Készültünk sok mulatós nótával,
(2:04-től ahogy lég gitározik :) imádom :) )
hogy a Tata kedvében járjunk,hát nem hiába,Tata a táj mellett a zenét is nagyon élvezte,Mi meg boldogok voltunk,hogy átélhettük ezt az élmény,hogy láthattuk,hogy a Tata milyen boldog.
útközben a Bús Mama
útközben a Skalák Mama&Tata
Tata mulat :)
Majd 1000km után megálltunk pihenni éjszakára,Németországban a Szandráéknál.Kaptunk fincsi vacsit,beszélgettünk,letusoltunk végre,aludtunk,és reggel indultunk is tovább.
Szandráéktól már csak 700-800 km volt hátra,de sosem akart elfogyni,legalábbis ezt éreztük.Aztán mikor már nem messze voltunk a letérőtől,ahol lekell menni a mi városkánk felé,hívtak Gabi kollégái,hogy ha tudjuk kerüljük ki azt a lejárót,mert útfelbontás van+baleset is.Hát jó,elmentünk 50km-t,hogy megkerüljük a nyamvadt lejárót,és a város másik feléről tudjunk majd lemenni a pályáról.És nagy örömünkre, mikorra a hócipőnk is tele volt már az autóban töltött órák számával,és mire kikerültük a balesetet,szembe találtuk magunkat egy 8km-es dugóval annál a lejárónál is,mert ugyanis azon az oldalon is baleset volt.Így másfél órás +autókázás,és dugóban ülés után megérkeztünk végre haza,azt hittük sosem jön el az a pillanat.Megvacsiztunk Anyáéknál,mert tesóm főzött,Ő már napokkal hamarabb hazautazott repülővel,mert kezdődött neki a suli,vacsi után meg suhantunk is haza,mert hullák voltunk.
A következő 2 hétben amíg itt voltak a Nagyszüleim,inkább csak sétálgatni voltak a parkokban,városnézőben,piacon,igazából elég rossz idő volt,és gondolom ez visszahúzta őket.Ők nem bánták,így is nagyon örültek,hogy itt lehettek,és bőven elégedettek voltak azzal is amit láttak,legalábbis ezt mondták :)
Tegnap,jött el az a nap,amitől talán a legjobban féltek,tegnap mentek haza.Önmagában nincs ebben semmi félelmetes,csak,hogy Ők még nem ültek repülőn.Tesóm ment haza Velük,Ő kísérte Őket ezen a számukra oly ismeretlen úton,izgultam,hogy végül milyen véleménnyel lesznek majd a repülésről,de azt mondták,hogy : "Semmi volt az egész!" .
Nem tartom kizártnak,hogy utoljára lettek volna itt! :)
Volt a tavasszal egy párizsi fotózásunk,aki olvas az tudja.
És most mikor otthon voltunk,akkor kaptuk meg a képeket,vagyis nem is simán csak képeket...
40 kedvencet kellett kiválasztanunk,de titok volt mind idáig,hogy mi is lesz abból a 40 fotóból.
Én naív ,azt hittem csinál egy kis zenés aláfestéses youtube videócskát,de nem így lett.
Egy gyönyörű szép fotókönyvet kaptunk Tőle ajándékba <3
Szóval,elmúlt az utóbbi 3 hét is,mint előtte már sok másik,de mégis másabb volt,mivel ezeket a napokat otthon töltöttük,és nem pedig itt Belgiumban.
Izgultam nagyon,hogy minden rendben menjen,épségben haza érjünk.Induláskor ,a parkolóból kitolatva megtörtént az első baj,kapásból egy oszlopnak tolatott,ripityára tört a jobb hátsó lámpa burkolat,annyira ideges lettem,hogy vagy az út 1/3-ig hozzá sem szóltam.De végül nagyon büszke voltam rá,mert néhány 10-15 perces pihenéssel végig lenyomta egyedül ezt a nagyon sok kilómétert.
Vikitől kaptunk angyalszárnyat,hogy vigyázzon ránk a hosszú úton! <3
Mikor hajnalban megérkeztünk,én már átestem a holtponton,és csak este aludtam végül,így eljutottunk még aznap egy Rúzsa Magdi koncertre is,
ami nagyon jól esett a lelkemnek,egyfolytában rázott a hideg,hogy otthon vagyok,és egy olyan valakinek a hangját ,az éneklését hallgatom,aki valószínűleg ugyan úgy meglehet hatva,hisz,Ő is ezt érezhette,hogy végre azoknak énekelhet ahol született,a Vajdasági embereknek.Teltek a napok,telis-tele voltunk programokkal,voltak betervezett programok,mint pl. nagyapámék,és anyáék egyben tartott arany és ezüst lakodalmuk,amit szűk körben egy nagyon hangulatos családias vendéglőben tartottunk,nagyon örültek az ajándékoknak,percekig megvoltak hatódva.
Unokatesóm lagzija is egy jó nap volt a sok közül,jó kis lagzi volt,finom volt minden,szép volt a pár,régen találkoztunk az Atyával is,eljött a vacsorára,és jókat beszélgettünk,sőt még táncoltunk is :) , jól eltelt az a nap is :)
Szegeden volt baráti találkozó,négyen jöttek el,de meglepődtem magamon,hogy nem hat meg különösebben,és örültem annak a négy embernek aki akart ,és találkozott is velünk.
Voltunk Gabim tesóival moziban és pizzázni is,a legkisebb tesója még csak 7 éves,és nem volt még se moziban,3D meg pláne,így egy igazi maradandó élményt szereztünk számára,és mi is élveztük a Velük eltöltött időt.
Egy másik napon pedig elmentünk a három sráccal Gabim legnagyobb öccsének a focimeccsére,és azután még lent a panelok közti focipályán sötétedésig fociztak a fiúk,tök jó volt látni őket.
Sok időt töltöttünk a barátainkkal,2 fiatal házaspárról van szó,Kriszti&Ati , Emese&Csaba és a kisfiuk Boti.
Krisztináék a szomszédban laknak ,Mamáékkal szemben,így sokszor ott tanyáztunk,
pizzáztunk,beszélgettünk,nevettünk,aludtunk is náluk,mindig olyan gyorsan telik az idő,mikor ott vagyunk,és mindig a könnyeinkkel küszködünk,mikor szétválunk,most sem volt ez másként.
Csabiéknál is voltunk látogatóba,nem terveztük az ott alvást,de már rájöttünk,hogy nem szabad tervezni,ha Csabiékhoz készülünk menni.Sütöttünk lángost,kint az udvaron,
Botiztunk <3 ,
dumálgattunk,Csabi kb. végig mutatta a jelenlegi munkáit,ugyanis esküvői videós,és nem bírja megállni,hogy nem mutizza meg,hogy akkor abban a pillanatban min dolgozik,de mi nem bánjuk,így szeretjük amilyen :)
Szegeden töltött napjain alatt szakítottunk időt olyan dolgokra is,amire nem igen szoktunk,de most fontosnak éreztem,és elmentünk a temetőkbe.Készítettünk 3 csokrot,egyet a Robcsikámnak,egyet Gabi tatájának,és egyet Csabinak,aki Gabi legjobb barátja volt.
Mindenki azt mondta,hogy ha álmodok vele,menjek ki hozzá,utána jobb lesz a lelkemnek.Hát kimentünk.Ott volt az anyukája is,és azt mondta,hogy mindig ott van.Rémes volt látni a megtört asszonyt,hisz Robi volt az egyetlen gyermeke.Nem sokat beszéltünk,mert egyszerűen nem jött ki hang a torkomon,csak sírtam és sírtam Gabi nyakába bújva mint egy kisgyerek,és ott állva,látva a sírját sem tudtam elhinni,hogy ennyi volt az élete,hogy nem jön többé felém széttárt karjaival,és nem nevetünk többé együtt.Nagyon nagyon hiányzik!
Kivittük a másik két csokrot is,ez a nap nem volt túl vidám,de jobb most egy kicsit,talán.
Míg szegeden voltunk,volt egy éjszaka amit egy panzióban töltöttünk,csak ketten,tök jó volt,semmi extrát nem kell elképzelni,jó volt egy kicsit csak ketten lenni.Ugyancsak Szegeden esett meg velünk az is,hogy állunk a város közepén a piros lámpánál,lámpa zöldre váltott,indulnánk,és a kocsi lefullad.Egyébként is már el volt cseszve a nap,mert anyáékkal úgy beszéltük meg,hogyha megyünk vissza Horgosra,a határátkelőn átsétál anya,a magyar oldalon talizunk,és átvezeti az autót,hogy ne tudjanak belénk kötni stb...így is volt,hívtuk anyát,hogy mennénk haza,jöhet a határhoz.Ekkor ő azt mondta,hogy nem jön át,mert nagyon sokan vannak,a kis határok meg nagy kerülők volnának.Egyszóval belesz.rt abba,hogy mi lesz velünk,hazajutunk vagy sem,gondolta nagyok vagyunk találjuk fel magunkat.Hát ez,ott,és akkor totál szétvitte a hangulatomat,tanácstalan voltam,hogy akkor most hova tovább,haza menni nem bírunk,szállásunk éjszakára egyenlőre kilátástalan,és erre még rá jött az is,hogy Szeged közepén lerohad az autó,úgy,hogy be sem indul.Fél 5 körül lehetett,és nagy mázlink volt,mert pont egy szerelőműhely mellett fulladtunk le,ami 5-ig volt nyitva.Betoltuk az udvarba,hogy megnézzék mi lehet a baj.Csütörtöki nap volt,én a pénteket már otthon terveztem,és erre azt közli a szerelő,hogy hétfőn tudnak vele mit kezdeni,addig teli vannak munkával.De a generátor ment tönkre,ami valószínű,hogy 50 ezer forint lesz vagy több.Na ekkor úgy éreztem,hogy egy levél xanax sem hatna,olyan ideges voltam már.Végül megoldódott ,hogy hol aludjunk az éjszaka,a kocsit ott hagytuk a szerelőnél,és úgy terveztük,hogy reggel majd vonatra szállunk,és úgy megyünk át Horgosra.De este még összefutott Gabim az apukájával,és Ő ajánlotta,hogy van egy srác,aki huszonéve szereli a trolikat Szegeden,az Ő kocsiját is Ő szokta javítani,vigyük ahhoz,biztos olcsóbb lesz.Így másnap reggel,mikor nyitott a szerelő bementek a kocsinkért,és átvontatták a troliszerelős sráchoz,aki azt mondta,hogy fele annyiból is kijön a költség mint amit amott akartak lehúzni rólunk.Így hát az autó Szegeden maradt,immár az olcsóbb mesternél,mi meg zötyögtünk haza a vonaton.
És a legjobb ami történhetett,azok az ízek amik itt nagyon hiányoznak....
A sült kolbász,a pizzák,a lángos,a halászlé,a birkapöri,a lakodalmi menüsorok,a torták,a fagyik,a házi sütik,a hekk a piacon,a zöldségek és a gyümölcsök íze és illata,a boci tejivó isteni túrógombóca :) , a sok mosoly,a sok nevetés,a sok megható pillanat,az öröm pillantások,a búcsúkönnyek és minden,minden jó volt most <3
a babaprojekttel kapcsolatos otthoni történések a babás blogomban,az egy külön történet :)
útközben a Bús Mama
útközben a Skalák Mama&Tata
Tata mulat :)
