És én alig írtam...
Kereshetem a kifogásokat,de leginkább a lustaságra fogható a dolog.Ugyanis mikor Borisz alszik,vagy én is alszom,vagy pihenek,intenzíven,tehát nem csinálok semmit,vagy a másik véglet,hogy próbálom összeszedni a lakást.Tehát így a blog kicsit hanyagolva lett.
Veszélyesen gyorsan eltelt ez a fél év,borzalom,hogy hová siet ennyire,olyan jó volna ,ha kicsit megállna,hogy kitudja az ember élvezni az adott pillanatot.Vagy ha boldog pillanatok vannak,bármennyi időre is megállhatna az idő,semennyi sem volna elég?Minden esetre igazságtalan,hogy így szalad.Na de hát ha ennek így kell lennie,hát legyen.Minden Borisszal töltött percet élvezek,bár sose múlna el ez a kötődés <3
Ilyen nagy már az én fél éves Boriszom.Illetve már nagyobb,mert ez 1-2 hetes fotó.
Sok mindent tud,illetve mindent tud,amit egy ekkora babának illő tudnia,és végtelen kedves és barátságos természet,imádni való <3 <3 <3
Most készülünk haza,tavaly nem voltunk,így 2 év után egy dédunokával haza menni,azt hiszem elég ütős érkezés lesz,zsepit készítek ,minimum egy 10-es pakkot :D Nagyon várjuk már mi is és az otthoniak is.
Megtartjuk a keresztelőt is,nagyon szűk kis rendezvény lesz,családnak,legszűkebb barátoknak,olyan 30 főre számolunk,reggel 9-kor kezdődik a mise,azt követi a keresztelő és utána,aki megtisztelte a Boriszt és eljött,megvendégeljük egy kis sütivel,kávéval,üdítővel,semmi extrát nem tervezünk,nem lesz nagy dínom-dámon,csak egy kis szolid beszélgetéses délelőtt.
Sok sok dologról mesélhetnék,de annyi minden függ a levegőben a jövőt nézve,hogy azokról még nem érdemes,a múltból az emlékeket felidézni pedig most nincs energiám,de azért gondoltam jelentkezem egy bejegyzéssel,hogy élünk,virulunk ,köszönjük,jól vagyunk :)
Szóval,elmúlt az utóbbi 3 hét is,mint előtte már sok másik,de mégis másabb volt,mivel ezeket a napokat otthon töltöttük,és nem pedig itt Belgiumban.
Izgultam nagyon,hogy minden rendben menjen,épségben haza érjünk.Induláskor ,a parkolóból kitolatva megtörtént az első baj,kapásból egy oszlopnak tolatott,ripityára tört a jobb hátsó lámpa burkolat,annyira ideges lettem,hogy vagy az út 1/3-ig hozzá sem szóltam.De végül nagyon büszke voltam rá,mert néhány 10-15 perces pihenéssel végig lenyomta egyedül ezt a nagyon sok kilómétert.
Vikitől kaptunk angyalszárnyat,hogy vigyázzon ránk a hosszú úton! <3
Mikor hajnalban megérkeztünk,én már átestem a holtponton,és csak este aludtam végül,így eljutottunk még aznap egy Rúzsa Magdi koncertre is,
ami nagyon jól esett a lelkemnek,egyfolytában rázott a hideg,hogy otthon vagyok,és egy olyan valakinek a hangját ,az éneklését hallgatom,aki valószínűleg ugyan úgy meglehet hatva,hisz,Ő is ezt érezhette,hogy végre azoknak énekelhet ahol született,a Vajdasági embereknek.Teltek a napok,telis-tele voltunk programokkal,voltak betervezett programok,mint pl. nagyapámék,és anyáék egyben tartott arany és ezüst lakodalmuk,amit szűk körben egy nagyon hangulatos családias vendéglőben tartottunk,nagyon örültek az ajándékoknak,percekig megvoltak hatódva.
Unokatesóm lagzija is egy jó nap volt a sok közül,jó kis lagzi volt,finom volt minden,szép volt a pár,régen találkoztunk az Atyával is,eljött a vacsorára,és jókat beszélgettünk,sőt még táncoltunk is :) , jól eltelt az a nap is :)
Szegeden volt baráti találkozó,négyen jöttek el,de meglepődtem magamon,hogy nem hat meg különösebben,és örültem annak a négy embernek aki akart ,és találkozott is velünk.
Voltunk Gabim tesóival moziban és pizzázni is,a legkisebb tesója még csak 7 éves,és nem volt még se moziban,3D meg pláne,így egy igazi maradandó élményt szereztünk számára,és mi is élveztük a Velük eltöltött időt.
Egy másik napon pedig elmentünk a három sráccal Gabim legnagyobb öccsének a focimeccsére,és azután még lent a panelok közti focipályán sötétedésig fociztak a fiúk,tök jó volt látni őket.
Sok időt töltöttünk a barátainkkal,2 fiatal házaspárról van szó,Kriszti&Ati , Emese&Csaba és a kisfiuk Boti.
Krisztináék a szomszédban laknak ,Mamáékkal szemben,így sokszor ott tanyáztunk,
pizzáztunk,beszélgettünk,nevettünk,aludtunk is náluk,mindig olyan gyorsan telik az idő,mikor ott vagyunk,és mindig a könnyeinkkel küszködünk,mikor szétválunk,most sem volt ez másként.
Csabiéknál is voltunk látogatóba,nem terveztük az ott alvást,de már rájöttünk,hogy nem szabad tervezni,ha Csabiékhoz készülünk menni.Sütöttünk lángost,kint az udvaron,
Botiztunk <3 ,
dumálgattunk,Csabi kb. végig mutatta a jelenlegi munkáit,ugyanis esküvői videós,és nem bírja megállni,hogy nem mutizza meg,hogy akkor abban a pillanatban min dolgozik,de mi nem bánjuk,így szeretjük amilyen :)
Szegeden töltött napjain alatt szakítottunk időt olyan dolgokra is,amire nem igen szoktunk,de most fontosnak éreztem,és elmentünk a temetőkbe.Készítettünk 3 csokrot,egyet a Robcsikámnak,egyet Gabi tatájának,és egyet Csabinak,aki Gabi legjobb barátja volt.
Mindenki azt mondta,hogy ha álmodok vele,menjek ki hozzá,utána jobb lesz a lelkemnek.Hát kimentünk.Ott volt az anyukája is,és azt mondta,hogy mindig ott van.Rémes volt látni a megtört asszonyt,hisz Robi volt az egyetlen gyermeke.Nem sokat beszéltünk,mert egyszerűen nem jött ki hang a torkomon,csak sírtam és sírtam Gabi nyakába bújva mint egy kisgyerek,és ott állva,látva a sírját sem tudtam elhinni,hogy ennyi volt az élete,hogy nem jön többé felém széttárt karjaival,és nem nevetünk többé együtt.Nagyon nagyon hiányzik!
Kivittük a másik két csokrot is,ez a nap nem volt túl vidám,de jobb most egy kicsit,talán.
Míg szegeden voltunk,volt egy éjszaka amit egy panzióban töltöttünk,csak ketten,tök jó volt,semmi extrát nem kell elképzelni,jó volt egy kicsit csak ketten lenni.Ugyancsak Szegeden esett meg velünk az is,hogy állunk a város közepén a piros lámpánál,lámpa zöldre váltott,indulnánk,és a kocsi lefullad.Egyébként is már el volt cseszve a nap,mert anyáékkal úgy beszéltük meg,hogyha megyünk vissza Horgosra,a határátkelőn átsétál anya,a magyar oldalon talizunk,és átvezeti az autót,hogy ne tudjanak belénk kötni stb...így is volt,hívtuk anyát,hogy mennénk haza,jöhet a határhoz.Ekkor ő azt mondta,hogy nem jön át,mert nagyon sokan vannak,a kis határok meg nagy kerülők volnának.Egyszóval belesz.rt abba,hogy mi lesz velünk,hazajutunk vagy sem,gondolta nagyok vagyunk találjuk fel magunkat.Hát ez,ott,és akkor totál szétvitte a hangulatomat,tanácstalan voltam,hogy akkor most hova tovább,haza menni nem bírunk,szállásunk éjszakára egyenlőre kilátástalan,és erre még rá jött az is,hogy Szeged közepén lerohad az autó,úgy,hogy be sem indul.Fél 5 körül lehetett,és nagy mázlink volt,mert pont egy szerelőműhely mellett fulladtunk le,ami 5-ig volt nyitva.Betoltuk az udvarba,hogy megnézzék mi lehet a baj.Csütörtöki nap volt,én a pénteket már otthon terveztem,és erre azt közli a szerelő,hogy hétfőn tudnak vele mit kezdeni,addig teli vannak munkával.De a generátor ment tönkre,ami valószínű,hogy 50 ezer forint lesz vagy több.Na ekkor úgy éreztem,hogy egy levél xanax sem hatna,olyan ideges voltam már.Végül megoldódott ,hogy hol aludjunk az éjszaka,a kocsit ott hagytuk a szerelőnél,és úgy terveztük,hogy reggel majd vonatra szállunk,és úgy megyünk át Horgosra.De este még összefutott Gabim az apukájával,és Ő ajánlotta,hogy van egy srác,aki huszonéve szereli a trolikat Szegeden,az Ő kocsiját is Ő szokta javítani,vigyük ahhoz,biztos olcsóbb lesz.Így másnap reggel,mikor nyitott a szerelő bementek a kocsinkért,és átvontatták a troliszerelős sráchoz,aki azt mondta,hogy fele annyiból is kijön a költség mint amit amott akartak lehúzni rólunk.Így hát az autó Szegeden maradt,immár az olcsóbb mesternél,mi meg zötyögtünk haza a vonaton.
És a legjobb ami történhetett,azok az ízek amik itt nagyon hiányoznak....
A sült kolbász,a pizzák,a lángos,a halászlé,a birkapöri,a lakodalmi menüsorok,a torták,a fagyik,a házi sütik,a hekk a piacon,a zöldségek és a gyümölcsök íze és illata,a boci tejivó isteni túrógombóca :) , a sok mosoly,a sok nevetés,a sok megható pillanat,az öröm pillantások,a búcsúkönnyek és minden,minden jó volt most <3
a babaprojekttel kapcsolatos otthoni történések a babás blogomban,az egy külön történet :)
