Krisztiék és a fotózás

Vasárnap  jöttek Krisztiék,a  reggeli  géppel.Megérkezésük  után haza  kocsikáztunk,de  a  piacon megálltunk venni ebédet,vettünk egy grillezett pipimellet és combokat,itthon  sütöttünk mellé krumplit,és  már  meg is volt,az  elfeledett ebéd.Mert  a nagy készülődésben én el  is  felejtettem ,hogy talán  valamit majd enni is kellene ha ideérnek.Szóval,ideértek,tiszta szürkület volt,köd,akkor még reménykedtünk  abban,hogy  másnapra  szebb idő  lesz és "a nap  is  feljön" , de hát  utólag tudjuk,hogy ez  nem  így  volt.Lecuccoltak,megmutiztuk a lakást,a nagy beszélgetések  közepette,mindig  megakadtunk egy-egy  szobában,annyira ment a duma ( :) ) , aztán mondtam,üljünk már  le az étkezőhöz,vagy a  nappaliban,mégis csak kényelmesebb  ülve beszélgetni!
Nem sokra rá,elmentünk  egy  boltba,ami  vasárnap lévén  délig nyitva volt,mert Gabim  forralt  borozni akart este,persze bor  nem  volt itthon,így gyors  megvettük  azt is,és Krisztiéknek is lesoroltuk gyorsan,hogy  mi  a fincsi,mit érdemes  megkóstizni!Haza érve  megebédeltünk,gyorsan telt az idő,szinte rohant.Végig fecsegtük a délutánt is,este  átugrottunk  Anyuékhoz,mert náluk  volt még  egy  párnánk,meg a  matracért amin mi aludtunk  Borisz szobájában.Így  Anyuékat is megismerhették  Krisztiék.Anyuéktól  haza  érve ,  a forralt  borozás elmaradt,mert tök fáradtak voltunk,de azért még az esti gyertyafényes,karácsonyi dalokat hallgatós dumcsizás a  nappaliban,olyan jó volt :) , ezután,Én meg Kriszti vacsi és zuhany  után mentünk  is aludni,a fiúk  még megnéztek egy  filmet,bár Józsi,bele-bele szundított,de  hát nem  csoda,hisz reggel  nagyon  korán ébredtek a repülés miatt.
Másnap,reggel mihamar fent  voltunk Gabival,vagyis  hamarabb mint Kriszti és Józsi,lementünk friss kenyérért,meg  reméltük 9 tájt,már a  virág bolt  is nyitva van,hogy vegyünk egy szál vágott virágot a fotózáshoz,de hát persze,hogy  nem  volt nyitva.Az ebédet is kitaláltuk,hogy spagetti lesz,de se répa,se fehér répa nem  volt itthon  hozzá,de persze a bolt sem volt nyitva,majd csak délben  nyit  minden  hétfő lévén.Még a pék is zárva volt,de szerencsére a kenyér automatában  volt friss kenyér,így legalább reggelizni bírtunk.Marha csípős hideg volt,de legalább köd nem volt,mint előtte való nap,még ekkor is reménykedtünk,hogy majd csak  kisüt a nap is,de nem így lett.Visszaérkezve,vendégeink  is  ébren  voltak,és  bele is  kezdtünk a  fotózásba,Gabim  levetkőzött,reggelit készített nekem,én  pedig vissza öltöztem pizsibe,bebújtam az ágyba,alvást imitálva  megkezdődött a fotózás.Az első  téma ez volt,hogy a  hálóba hozza  nekem a Férj uram a reggelit,ott elrágcsáljuk a pirítóst,vajas  lekváros  szív alakú falatkákat,poci ölelgetés,összebújás  meg minden  csupa romantika <3 :) Ezután a reggeli készülődés jött,én sminkeltem,a  hajamat csinálta,Gabi borotválkozott,összekent a habbal,itt  is  voltak pocak szeretgetős jelenetek,ezek a fürdőszobában készültek.Borisz szobájában is készültek természetesen fotók,hát  az  meg  egyértelműen csak is  Boriszról szóltak <3
Ezután már annyi volt az idő,hogy a  bolt  is  kinyitott,így lementünk az ebédhez valóért,és elkezdtük a főzést. A következő  képkockák a  konyhában készültek,ahogy előkészítjük a zöldségeket,ahogy  együtt főzünk,ahogy fő a kaja és Gabim kóstoltatja velem,konyhapulton ülős,egymást szeretgetős,és Boriszt szeretgetős képek készültek a lakás e területén.Romantikus-vacsizós képek is  lettek,spagetti  evés gyertyafényben  és egyebek,tök  jó volt  végig a hangulat,szerintem.A  képek elkészülte után,Krisztiék is csatlakoztak és így fejeztük be a vacsit természetesen. Nem sokára jöttek  Anyuék,és hoztak  egy apró kelléket ,ami  még  kellett a nap befejezéséhez,gyors csináltam forró  kakaót,bele a fehér-piros botnyalókák,kivonultunk  az erkélyre,és itt fejeződött be az az napi program,fotózás terén.Anya közben  megcsinálta a  forralt bort,én a kakaómat szürcsölgettem,a  többiek borozgattak,beszélgettünk,jól eltelt ez a  nap és este is.Miután Anyuék elmentek,megint filmet néztünk,de ehhez már  mi,csajok is csatlakoztunk.
Harmadik nap  már  Gabinak  mennie kellett dolgozni,olyan rossz volt  nélküle ébredni :(
De  végül is,gyorsan el  telt a  délelőtt...folytatódott a fotózás,de  immáron csak  Velem.Rólam készültek ilyen  olyan pózokban,csipke ruhás fotók :) Egyszer csak csengettek,Anya volt az,nem  is  gondoltam,hogy már  annyi az idő,végzett a melóval és  hozta az autót.Mi még fotózgattunk  egy kis ideig,azután  gyors össze  kaptuk  magunkat,Anyut haza vittük,és nálunk volt az autó egész estig.Elvittem  Krisztiéket az Actionba,mert meséltem és látta  a neten,hogy  milyen szupi  dolgok vannak ott,és nagyon szeretett volna  elmenni,így hát  ez volt a  nap egyik csúcspontja,Kriszti számára  legalább is  biztos :) .Aztán  volt egy körünk a helyi tescoban (carrefourban),ott megvettek  mindent  amit szerettek  volna  haza  vinni,sajtot,csokit ,  miegymást,és  robogtunk  is vissza haza.Alig értünk haza,hívott  Gabi,hogy nem  sokára itthon van,mi  pont  azon agyaltunk  mit kajcsizzunk,végül  gyorsan sütöttem bundás kenyeret,mindenki  vacsizott,még csináltunk  pár fotót Borisz szobájában,és  egy exkluzív wc-n  ülőset Gabiról, Kezdő Apák könyvét olvasva :D
Brugget mindenképp megszerettük volna mutatni  Nekik  ha már itt vannak,és  az autó  is  nálunk,mert ez a  minimum,amit  látnia kell mindenkinek,aki Belgiumba jön.Szerintünk.Így az uccsó este sétával,városnézéssel  telt,én gofrit ettem,Gabi forralt  borozott,Kriszti forró csokizott,megkóstolták a  sült  krumplit  is,de  nem  az igazit,találtunk egyet nyitva,de nem olyan volt,mint amit valójában csinálnak a jobb helyeken és  megszerettem volna velük kóstoltatni,na de majd legközelebb.A város most is gyönyörű  volt,a  csokiboltot  még  éppen nyitva találtuk,így bírtak venni,igazi belga pralinét is.

Miután haza értünk a város nézésből,a  fiúk vissza vitték  Anyunak  a  kocsit,haza felé még hoztak krumplit a  kedvenc  pitásunktól,mert én nem  ettem  Bruggeben  és  éhes  voltam,míg elcsipegettük , addig is beszélgettünk  még egy  uccsót,majd jött a zuhany és fekvés,mert rajtam  kívül mindenki  veszett korán kelt és kezdte a  napot. Persze én is  felkeltem  , és  elköszöntem,Tőlük,de  vissza tudtam aludni,aludtam reggel  fél 9-ig  még.
Hát így,ilyen eseménydúsan,vidáman,sok  sok nevetéssel és szerintem baráti hangulatban telt el  ez a  pár  nap,míg  megörökítettük , hogy milyenek  is  a  napjaink,mert  sokat rájátszani  tulajdonképpen nem  kellett,hogy  milyenek  vagyunk a 4  fal  között,hogy mennyire várjuk  Boriszt,hogy mennyire  szeretjük egymást még  így 11 év után  is.

Kriszti  elmondta  párszor,hogy mennyire  másnak gondolt  bennünket,és,hogy milyen  kár,hogy nem  lakunk egymáshoz közelebb,hogy gyakrabban találkozhassunk.Ebből csak  is azt tudom  leszűrni,hogy jól  érezték  magukat,velünk/nálunk.

Én nagyon nagyon köszönök minden egyes percet,amivel  kirángattak  a szürke hétköznapjaimból,hogy feltöltöttek  a  jelenlétükkel  sok  sok pozitív energiával,hogy közvetlenek  voltak,hogy  nem kellett szoronganom a  jelenlétük  miatt,hogy Józsi  is  tök jó  fej  volt és minden téren segítőkész,és úgy alapból,hogy létrejöhetett ez a találkozó és , hogy megörökítették azt az időszakot,amit már évek óta vártunk.Köszönöm,köszönjük szépen <3

az úgy történt,hogy...

...
December környékén elvittük szerelőhöz az autót,mert észrevettük,hogy a fűtés nem  mindig  akar működni,és kiderült,hogy valahol  elfolyik a víz,a motorhoz,keveredik az olajjal és  ez így nem  lesz jó...
(érthetőbben nem tudom leírni,mert nem értek hozzá)

Szóval elvittük,megcsinálták,kifizettük a maj' 500€-t a  javíttatásért,aztán januárban megint szembesültünk a  problémával,húztuk,halasztottuk a dolgot,míg nem visszavittük,hogy most akkor mi van,mert nem kevés pénzt kifizettünk azért,hogy jó legyen,de mégsem jó...megnézik...hát amit kicseréltek múltkor,az is rossz volt,de   most más a  baja,alaphangon 900€-ért megjavítják! :O
A  sírás kerülgetett mikor meghallottam,agyaltunk,hogy mi legyen,aztán Gabinak eszébe jutott,hogy hívjuk fel  az otthoni szerelőnket,mondjuk  el,hogy mi a baja  és hallgassuk meg,Ő  mit mond erre...hát persze ,hogy nem kerül ez annyiba,mint amennyivel itt leakartak miket húzni,és ahogy azt decemberben is megtették...Gondolkodtunk és arra jutottunk,hogy hát akkor hazavezetjük és csinálják meg otthon.

Így történt az,hogy múlthéten hétfő délelőtt némi tanakodás után,délután hirtelen felindulásból elindultunk.
Apa,Gabim és Én.Volt bennünk azért némi para,mert a hengerfej tömítéssel és  akörül voltak a bajok,de mivel nem forrt a víz azt mondta az otthoni szerelő,hogy kímélve az autót,110km/h-val ,de nekivághatunk az útnak.Gabimék egyébként sem dolgoztak volna a héten,mert nem nagyon volt meló a hidegek és az esőzés miatt az építkezések leálltak,tehát a munkából sem maradtak ki ezáltal,nem is jöhetett volna jobbkor az egész. 1-2 napra terveztük a hazalátogatást,aztán persze nem így lett...

Az úton haza minden rendben volt,az autó szépen ment,bár ha 100 imát nem mormoltam el magamban akkor 1-t sem.A legnagyobb dolog ami ért útközben,hogy közelről megvizsgáltam egy benzinkút aszfaltját,hogy elég kemény e,gyors minőség ellenőrzést végeztem,térddel,hassal,tenyérrel,szétterültem mint egy tükörtojás a  serpenyőben,a térdem érdekes színeket vált azóta is,bár már  végre nem véres,akkor nem volt vicces,de most visszagondolva,jó,hogy senki nem látta :)
Kedd reggel 7-re meg is érkeztünk Szegedre.Normális esetben ilyenkor az ember alszik,Apa ezt is tette,de Én ekkorra már túlestem a holtponton és valahogy nem voltam álmos,független attól,hogy nagyon rosszul voltam,remegtem,hányingerem volt meg minden,szédültem is,de hát  ezek nyilván a kimerültségtől voltak.Pihentem egy félórát,míg Gabi és Pist (Pisti,Gabim uncsitesója,akiknél laktunk míg otthon voltunk) elvitték Robikát az oviba.

Ezután mikor haza értek,kimentünk Anitához (Pisti barátnője-Robika Anyukája) a munkahelyére,hogy üdvözöljük. Ani nagyon örült,teljesen bepörgött,alig bírtuk otthagyni,úgy vágyódott haza ,hogy együtt lehessünk inkább.Sokáig ott voltunk Nála,közben kiderült,hogy a főnökét is ismerem,mert a legjobb barátom Anyukája a főnöke Aninak.Vele is beszélgettünk egy kis ideig,jó volt látni,jó volt hallani,jó volt látni,hogy kicsivel már jobban van mint szeptemberben,mikor legutóbb láttuk a temetőben.Mondta,hogy május 12-én lesz mise Robcsikáért,de mondtam,hogy nem valószínű,hogy haza tudunk jönni,mondta megért,de ha itthon leszünk szóljunk,majd felmegyünk Hozzá egy kávéra,vagy kimegyünk együtt a temetőbe,bármi,csak szóljunk,mert szívesen lát minket!Nagyon nagyon jól esett és nagyon meg is hatott <3
Aztán persze kikönyörögtem egy virágot, ha már ebben a hatalmas kertészetben voltam,és már húztunk is tovább,mert sok volt még a  teendő.Innen a tescoba mentünk,hogy vegyünk valami virágot Robcsimnak a sírjára,itt találkoztunk egy régi ismerőssel,méghozzá Robcsi unokatesójával,aki régen a vendégem is volt,meg úgy alapvetően jóban voltunk,az esküvőnkön is ott volt,de azóta nem találkoztunk,jót beszélgettünk,de megbeszéltük,hogy este buli,várjuk szeretettel és folytatjuk majd ott a csevejt.Megvettük a virágot,közben Apával is összefutottunk,felébredt nem talált otthon senkit,gondolta lejön valami kajcsiért,akkor megbeszéltük,hogy elmegyünk még a temetőbe de utána sietünk haza.Így is volt,kimentünk,de most sem tudtam visszafogni magam,még mindig felfoghatatlan,hogy Robcsi,az egyetlen és legjobb fiú barátom , lassan már 1 éve,hogy nincs velünk,csak zokogtam és zokogtam,amit a mindennapokban visszatartok mikor eszembe jut,na akkor és ott ez nem ment,kijött,kész,Gabi és Pisti is ott voltak,de előre mentek,hogy egyedül lehessek.Mikor összeszedtem magam,csatlakoztam Gabiékhoz,a Tatája sírját is megkerestük,Neki is vittünk pár szál  virágot,lesepregették a  fiúk a száraz faleveleket és haza indultunk Pistiékhez.Hazaérve gyors feltettem a sonkát főni,vettünk tojást,kolbászt és tormát,amolyan elő húsvétot tartottunk kaja szempontjából.Egyszer csak végre megérkezett Anita is,kicsivel később jöttek barátnőmék Szerbiából,még mielőtt indultunk Belgiumból szóltam Nekik,hogy megyünk haza,átjönnének e,nem volt kérdés,már az első este ott voltak Velünk.Aztán jött Dani (Robcsi uncsitesója,a régi ismerős akivel a tescoban összefutottunk),eldumálgattunk,aztán mondták Krisztináék,hogy másnap dolgoznak estig és utána való nap is,szóval elmehetnénk valahová,ahol csak 4-en tudunk egy  kicsit együtt lenni.Lementünk hát az utca végén lévő tésztaházba,és csak beszélgettünk és beszélgettünk,reggelig tudtunk volna,de menniük kellett,hisz reggel munka és hát kitudja a határon mennyien vannak.A plázánál parkoltak,elkísértük Őket,elbúcsúztunk,de bíztam benne,hogy még látom majd Őket ha valahogy sikerül átjutni Szerbiába akár csak 1 napra is,ez az esetben fordulhatott volna elő,ha nem 1-2 nap alatt készül el az autó,akkor tehát lett volna idő arra is,hogy átmenjünk.

Szerda reggel elvitte Gabim az autót ,leadta a szerelőnek és a szerelő mondta,hogy péntek délre lesz kész a kocsi.Közben feljött Pistiékhez Pali (apósom) ,

(apósom  és apa)

eltengettük a délelőttöt,de ekkor már tudtam,hogy nincs más hátra csak előre,hát akkor menjünk át Szerbiába is,van időnk,látogassuk meg a családot,a Tatámnak az nap volt a születésnapja,lepjük meg Őket.Délelőtt elmentünk a tescoba,vettünk egy tortát,csak ne üres kézzel állítsunk oda a szülinapra,mivel teljes inkognítóban voltunk otthon,senki nem tudta,hogy otthon vagyunk,így azt vártuk,hogy teljes lesz az öröm és a  meglepetés.Elkezdtem készülődni,de akkor döbbentem rá,hogy nincs nálam a magyar személyim.Ekkor jött a nagy kétségbe esés,hogy akkor maradok a seggemen,átmegy Apa egyedül és kész.A belga nálam  volt,ezért egy próbát megért,hogy felhívjuk a határt,hogy a belga személyivel átengednek e Szerbiába.A  válasz igen volt,nagy lett az öröm,bár furcsálltam,nem láttam benne logikát,hogy miért vagy mióta van ez engedélyezve,hogy én erről nem tudok,na mind  egy is.Elindultunk Apával,Gabi maradt Szegeden.Mikor a vonat Röszkére ért a határhoz,megkérdeztem a rendőrt,hogy biztos jó e ez a személyi a túloldalon is?!Valahogy éreztem,hogy nem stimmel valami...
Nézegette,vizslatta,és a válasza az volt,hogy: "Nem,hogy a túloldalon elfogadhatatlan,hanem még itt is!"-nagy döbbenten kérdeztem vissza,hogy de magyar oldalon miért elfogadhatatlan,mire a válasza az volt,hogy: "Mert ez Belgiumban élő , külföldieknek előállított,E kategóriás személyi igazolvány,amivel abban az országban tudja csak magát igazolni!"
Ettől kicsit sokkot kaptam,nem tudtam,féltem is,hogy akkor most mi lesz,de nagyon jó fejek voltak a rendőrök a vámos is,leszálltam a vonatról,Apa persze átment Szerbiába,aznap ott is aludt,másnap délelőtt jött csak vissza Szegedre.Szóval a vonat átment nélkülem Szerbiába,de csak egy óra múlva jött visszafelé.Addig ott voltam Röszkén,beszélgettem a rendőrökkel,tényleg nagyon jó fejek voltak.Megkérdeztem  a röszkei állomás vasutas bácsiját,hogy fel tud e váltani nekem pénzt,hogy legyen apróm,nem tudott,de megengedte,hogy telefonáljak az Ő telefonjáról,Ő is jó fej volt,aztán mikor visszaért a vonat,a kalauzzal is jól jártam,mert ő sem tudott váltani,így a visszafelé utat ingyen megúsztam,azt mondta,hogy nem azon az én 200ft-os  lógásomon múlik,Ő is jó fej volt :D

Így robogtam vissza Szegedre,mikor odaértem Pistiékhez  mindenki pánikolt,hogy hol a fenébe voltam már,mert már nem most hívtam Gabit,hát elmeséltem az egész sztorit,aztán Pisti szólt a rokonoknak,hogy sürgősen jöjjön mindenki hozzájuk,de persze nem mondta,hogy miattunk,hanem mikor odaértek és Gabi nyitott ajtót,volt ám meglepődés :) Gabim Nagynénjeinek (Heni és Pisti Anyukája Irén),Nagybátyja(Jenő és Pisti nevelőapja Robi),jöttek az uncsitesójaik is,Roland és Zoli is,pizzáztunk,jól eltelt az este megint.Bántott kicsit,hogy nem tudtam átmenni Szerbiába,hogy megnézzem a nagyszüleimet és az én rokonaimat,családomat,de úgy voltam vele ha látni akarnak akkor úgyis átjönnek,ez igazán nem táv,és megérthetik,hogy én most nem tudok átmenni,rajtuk a sor...
Csütörtök délelőtt visszaérkezett Apa,kocsival hozta át a bátyja,jó volt őt  is látni,örülten  nagyon,hogy átjött megnézni :) . Aztán Apa és Gabi elintéztek minden hivatalos ügyet,NAV meg minden,beszéltek egy könyvelővel is,hogy saját vállalkozást,hogy és mint lehetne külföldön csinálni,stb. de ezt majd máskor mesélem el.
A csütörtöki nap,lazán sikerült,délután feljöttek Szilvikéék (Gabim húga),egész estig fent voltak,dumálgattunk,tök jó volt látni Őket,rég találkoztunk Velük is.Gabim közbe elment a a családjához, ott töltötte az estét,az utolsó busszal jött haza.
Pénteken délelőtt kiderült,hogy nem lesz kész az autó délre,nem tudunk hazaindulni,szombat délre lesz kész.Pénteken reggelre viszont átjött Szerbiából az én Nagynéném és Unokahúgom Viola.

Mivel nagyon jó tanuló és leleménye is,Ő csütörtökön lebeszélte a Tanítónénijével,hogy pénteken hagy jöhessen át Szegedre,hogy láthasson,mert már csak 1 napig leszünk itthon.A Tanítónéni természetesen elengedte és igazolta a napját,így átjöttek pénteken hozzám.A délutáni vonattal mentek csak vissza,így elmentünk  a  plázába,ott  várt már  minket Gabi Szilvivel és  egy másik húgával  Szandrával  és a kisfiával Kristóffal.Eltelt a délelőtt jó gyorsan,mikor Szilvi ikerlányaiért kellett a suliba menni,akkor mi az állomás  felé vettük az irányt,hogy visszakísérjük Violáékat a vonathoz.Hamar kiértünk,volt még egy óra az indulásig,elbeszélgettük gyorsan az időt,felpattantak a vonatra és megvártuk míg elindul,elbúcsúztunk és eljöttünk.Visszaérve mondta Gabi,hogy Csabiék is átjönnek Szerbiából,csak egy gyors villámtalira,mert este mennek bálba,úgy is volt,beültünk a tésztaházba,eljöttek Szabiék (tesóm legjobb barátja,aki nyáron kint volt nálunk)is,Boti nagyon cuki volt mint mindig és mikor elköszöntünk megint azt éreztem,hogy igazságtalan,hogy csak félévente láthatom a barátainkat,hogy csak félévente érezhetem a szeretetüket és az örömüket,gombócokkal a torkomba battyogtam fel az 5. emeletre Pistiékhez.

Szilvike és Szandi (sógornőim)

Mikor felértünk már vártak minket,Szilviék és Szandráék,egész este ott maradtak,kicsit iszogattunk,beszélgettünk  gyorsan eltelt ez az este is.
Szandra sógornőmmel :)













Szandra a kisfiával,KristóffalApukámmal :)

Robi  és az Anyukája, Anita

 én ,Ani és Szilvike

Gabim ,Szilvi és a lányaival,Leilával és Mercivel

Gabim Pistivel és Szandrával

én és Ő

én a lányokkal

én,Szandi,Ani,Szilvike,Merci,Gabim,Robia,Kristóf

Szombat reggel felébredtünk,lementünk a tescoba vettünk  ezt-azt,itthonra,vártuk,hogy teljen az idő,hogy mehessünk az autóért.Délelőtt még eljött Szilvi a lányokkal,elbúcsúztunk,elköszöntünk,ottmaradtak az indulásig,meghozta a kocsit Gabi,lepakoltunk,és a sűrű,vidám napok után szuper kocsival nekivágtunk utunknak visszafelé Belgiumba.Tettünk egy kis kitérőt,beugrottunk Érdre,Gabim egyik kollégája ott lakik,megebédeltünk,kaptunk fincsi töltött káposztát,és ha már Érden jártunk írtam Anitának egy sms-t,hogy Nekik aktuális egy most egy villám látogatás,jött is az sms,hogy igen,így még Őket is megnéztük,jó volt végre találkozni,látni Őket a sok éves napi szintű fórumozás  után ,sikerült élőben is végre beszélni pár szót <3 

Este lett ránk megint,mire indultunk,de hazafelé  is szerencsés utunk volt,semmi probléma nem  volt útközben,az autó szépen ment végig,nagy részét az útnak most aludtam,pedig nem jellemző,hogy alszom,de így legalább gyorsabban telt az idő,számomra legalább is.Vasárnap reggelre hazaértünk,ledőltünk,délután mikor felébredtünk átmentünk anyáékhoz ettünk egy finomat és  elmeséltük  a  történéseket :)

Az autót  úgy döntöttünk,hogy anyuéknak eladjuk,mi szeretnénk gyűjteni egy  kis önerőt  és szalonból újat vagy 1-2 éveset vásárolni.

November 6.

Átlagos napnak indult,kivéve azt,hogy barátnőmék  haza  mentek a reggeli géppel,és a két kutyusukra  mi vigyázunk addig  míg vissza nem jönnek.Nem  sok idő,4  nap,de  akkor is a legszükségesebb dolgainkat átvittem ,hogy ne kelljen haza rohangálni mindig valamiért.
Szóval reggel megcsináltam  a  teámat,megmelegítettem  a szikkadt  sült krumplit amit előtte este vettünk a frituur-nél,imádom,még másnaposan is,persze majonézzel :D Épp elkezdtem  falatozni,mikor Anya  csengetett.Főztem  neki kávét,beszélgettünk,össze szedtem  az ágyneműnket,rá a huzatot,mivel előző nap behalt a mosógép,így a szennyest is bezacskóztam,az ágyneműt vittük Vikiékhez,a mosnivalót anyához.Vikiéknél a kutyuk  már  nagyon vártak,de hát én csak nem a  gazdijuk vagyok,és hát  érkezésem után csalódottan várták tovább Viki érkezését,de Viki nem jött :(

Ezek  után  mentünk anyával bankba,postára,és befizetni a  kocsik biztosítását.
Mikor indultunk volna a parkolóból,az ellenkező irányba tartó sávra akart anya átkanyarodni,mindent a kresznek megfelelően csinál,távolinak vélte az a közeledő autót,így kifordult....

esett az eső,esetleg ezt nevezhetjük egyetlen oknak,hogy nem tudta elég alaposan felmérni az autó távolságát :(
Valószínűleg oka van annak,hogy itt ülök és pötyögök a laptopon,oka van annak,hogy nem lett bajunk.Vigyáztak ránk fentről,ebben biztos vagyok.Bármi lehetett volna a kimenetele a dolognak,ott is maradhattunk volna simán.De nem így lett.Hinni szeretném,hogy azért történt "csak" ennyi,mert dolgom/dolgunk van még ezen a világon,bármi is,de van.

Enyhe izomhúzódásokkal,és a térdemnél egy zúzódással,de túléltük az ütközést.Anyának még zúzódása  sincs,csak izomláza,azt mondja.A másik autót vezető hölgynek is a lába zúzódott,de súlyosabbnak mondható  dolog nem  történt.Velünk.De az autóinkról ez már nem mondható el,anyuék autójának a bal eleje teljesen gallyra ment,és a másik autó is  nagyon  nagyon összetörődött,sőt  a másik kocsi neki  ment egy harmadiknak ,egy a túloldalon a parkoló sávban álló autónak,neki a lámpája  bánta,de ennyi.
Hát egyszerűen nem tudom részletezni,hogy  mekkora  volt  az ijedtség,remegtem  mint a  kocsonya,de nem akartam  azt mutatni anyának,hogy nagyon nagy a gáz bennem,hogy nehogy eluralkodjon rajta is a  pánik.Ő jól is  volt mindaddig  míg  apáék meg nem  érkeztek a helyszínre,akkorra már kijöttek a rendőrök helyszíneltek meg minden,felvették a jegyzőkönyvet,meg minden ami ilyenkor szokott lenni,fújattak is,de  hát Anya  persze egy kortyot sem  ivott.Szóval mikor megérkeztek apáék,akkor már eltelt a történtek óta vagy 40 perc,én kicsit lenyugodtam,de anya akkor tört össze.Nagyon elkezdett sírni,és nagyon nagyon sajnáltam.De mondtam neki,hogy  ne sírjon a  kocsi miatt,az a lényeg,hogy  nincs bajunk,de csak sírt és sírt,ajjjj nagyon rossz volt látni,hogy sír :(

:((((((((((((((((((((((((((((((((((((((

Lezárult az autómizéria!!!!!végre

Miután én teljesen kiszálltam mindenféle dologból ami az autóval kapcsolatos,se nem véleményeztem,meg sem néztem,mikor mutatni akart egyet-egyet Gabi,teljesen rábíztam a dolgot,mert csak idegesített a téma.
Szóval ezek után már csak Gabi nézegette,minden nap más és más volt a befutó,sosem tudott megállapodni 1 mellett,mindig volt valami kifogása!!!Mondtam,akkor szóljon ha olyat talált ,ami tuti biztos!!!Vasárnap mentünk le a tengerre strandolni,míg készülődtem,Ő addig persze a netet bújta,és csak keresett-keresett mígnem talált is egyet,persze az én kikötéseimnek szöges ellentéte,de már nem érdekelt,gondoltam,úgy sem az lesz amit én akarok,jobb lesz a döntéséhez hozzászokni!Pont abban a tengerparti városban volt,ahová mentünk az nap,így felhívta Gabi,és összekötöttük a kellemest a hasznossal,nap végén megnéztük a dudut.

Nagyon tetszett Gabinak,ki is próbálta,ment vele egy kört,nézegette,kérdezett engem is,de én teljesen pártatlan voltam,mondtam én nem értek hozzá,engem ne kérdezzen....
Megbeszélték a csávóval,hogy akkor minden ok,napokon belül mehet az üzlet!!!Jövünk érte valamikor...
Hát ez a valamikor ,ez tegnap volt,elmentünk,lesefteltük,elhoztuk,a miénk most már!

Íme a végkifejlet:

36 nap és megyünk haza!!!!!! :)

Autó mizéria

Kb. ott tartok,hogy szétrobbanok az idegtől!!!!
Amit a múlthónapban posztoltam,kezd teljesen valószínűtlenné válni,mert hiába raktuk le a foglalót,hívjuk a faszit,és nem elérhető!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nem  sok  foglalót raktunk  le,de visszamenni ,behajtani több pénz volna,mint amiért mennénk,így teljesen reménytelennek tűnik az egész.
Mondták,hogy jelentsük  a rendőrségen,mert van aláírott papírunk,hogy nála  van  100€-nk,de  nem ér  ennyit az egész,inkább hagyjuk  a francba,de hihetetlen mennyire bosszantó!

Ebből az okból kiindulva,ismét nézegetni kellett,hogy mit,milyet,mikkel,mekkorát.Míg ott ültem Gabi mellett,és néztem  vele,nem  is volt baj,a közös ,mindkét részről  figyelembe vett szempontokat nézte,de valamiért egyik  sem volt  az igazi számára,leginkább mert  messze volt  mind -.- !!!!Mikor  mér az idegeimet  tépte azzal,hogy nem tud dönteni,elfordultam,mert  már  ránézni sem tudtam  mérgemben.Erre  mit  választ ki?Egy  olyan  kocsit,ami csak  az ő szemszögéből tökéletes,nekem  egyáltalán nem tetszik.De ez Őt csöppet sem érdekli,felhívta,lebeszélte,a fazon  átküldte  a bankszámla számát  a  foglaló  miatt.................
Milyen kocsit  nézett  ki?Na  milyet?egy  lagunát..............
Alapból nem  tetszenek a combis kocsik,aminek  a  hátulja  olyan hosszított,de  csak erőlteti azt a típust  ami nekem egyáltalán  nem tetszik...
nagyon  nagyon  mérges vagyok!!!
....majd  elmúlik.....

Első autónk

Nem szerettünk volna rá hatalmas összeget szánni,de azért voltak szempontok amit figyelembe vettünk.
Szerettünk volna 10 évnél nem öregebbet,szerettünk volna,tágas belső terűt,nagy csomagtartójút,kényelmeset,családiasat,dízelt,és persze legyen rajta műszaki,és a futott km-re ne haladja meg a 300.000-ret!

Találtunk,bár 11 éves :/ Viszont családi,dízel,tágas,kényelmes,nagy a belső tere,nagy a csomagtartója,műszaki lesz rajta mikor megvesszük,és a km-re sem vészes 214000km.

Renault Megane Scenic 1.9  DCI
Fel van szerelve ezzel-azzal:
ABS,szervó kormány,félig bőr ülések,légkondicionálás,elektromos tükrök,elektromos ablakemelő,légzsák,beépített navigávió,riasztó,központi zár,alufelni,cd-s rádió,kormányon kezelhető rádió,első ülések hátoldalán tálca,pohártartóval,színe szürke.

Én nem mentem megnézni,mert nem  fértem be az autóba (3 személyessel mentek  megnézni a pasik),de hoztak képeket,és videót is! Nekünk ez most évekig tökéletes lesz,egyszer majd ha nagyon nem lesz mire költenünk,vagy gyűjteni,biztos lesz szebb autónk is,de mi  most ennek is nagyon örülünk,és egyenlőre még felfoghatatlan,hogy a sajátunk :) A foglalót leraktuk,jövő hónap közepén megyünk érte,remélem azért nagyjából kitakarítják,mert hát na,de ha nem,akkor is,most ez legyen a legnagyobb bajunk,hogy ki kell suvickolni. Augusztus végén megyünk haza ,  és már biztos,hogy nem repülővel megyünk!Úgy várom már :) A  nagy csomagtartónak köszönhetően,bővel elfognak férni a meséskönyveim,amiket még tavaly lehoztam a padlásról,most lesz végre mivel kihozni őket,reméljük nem csak porfogónak lesznek majd jók,hanem hamarosan átadhatom valakinek majd,aki úgy fogja szeretni majd,mint  én szerettem őket mikor apró voltam,reméljük! :)