A Nagyszüleim eljöttek e messzi országba :)

Mikor indultunk otthonról  vissza Belgiumba,nem  a megszokott  felállásban  indultunk,hanem bővült a  csapatunk 3 fővel,a két  Mamámmal,és a  Tatámmal. Anyáék autójával  ment a  két Mama,Velünk utazott a Tata.
Készültünk,hogy sokszor,vagy legalább  is többször kell majd megállni a  megszokottnál,de nem,fiatalokat  megszégyenítően jól  viselték az utat.Készültünk  sok mulatós  nótával,

(2:04-től  ahogy lég  gitározik :)  imádom :) )

hogy a  Tata kedvében járjunk,hát  nem  hiába,Tata  a táj  mellett a zenét is  nagyon élvezte,Mi meg  boldogok  voltunk,hogy  átélhettük  ezt az  élmény,hogy  láthattuk,hogy a Tata  milyen boldog.

útközben a Bús Mama

útközben a Skalák  Mama&Tata

Tata  mulat :)

Majd 1000km  után  megálltunk pihenni  éjszakára,Németországban a  Szandráéknál.Kaptunk fincsi vacsit,beszélgettünk,letusoltunk végre,aludtunk,és reggel  indultunk is  tovább.

Szandráéktól már csak 700-800  km  volt hátra,de sosem  akart elfogyni,legalábbis ezt éreztük.Aztán mikor már nem messze voltunk a letérőtől,ahol  lekell menni a  mi városkánk  felé,hívtak  Gabi kollégái,hogy ha tudjuk kerüljük  ki  azt  a  lejárót,mert útfelbontás van+baleset is.Hát  jó,elmentünk  50km-t,hogy megkerüljük a nyamvadt lejárót,és a  város  másik feléről  tudjunk majd lemenni  a pályáról.És nagy  örömünkre,  mikorra a hócipőnk is tele volt már az  autóban töltött  órák számával,és mire kikerültük  a balesetet,szembe találtuk  magunkat egy 8km-es dugóval annál a  lejárónál is,mert ugyanis azon az oldalon  is baleset volt.Így másfél órás +autókázás,és  dugóban ülés után  megérkeztünk  végre haza,azt hittük  sosem  jön el az a pillanat.Megvacsiztunk Anyáéknál,mert tesóm  főzött,Ő már  napokkal hamarabb hazautazott repülővel,mert  kezdődött neki a suli,vacsi után meg suhantunk is haza,mert hullák voltunk.

A következő 2  hétben amíg itt  voltak  a  Nagyszüleim,inkább csak sétálgatni voltak a parkokban,városnézőben,piacon,igazából  elég  rossz idő  volt,és  gondolom  ez visszahúzta őket.Ők nem  bánták,így  is nagyon  örültek,hogy  itt lehettek,és bőven elégedettek  voltak  azzal is  amit láttak,legalábbis ezt mondták :)

Tegnap,jött  el az a  nap,amitől  talán a  legjobban féltek,tegnap mentek  haza.Önmagában nincs ebben semmi  félelmetes,csak,hogy Ők még nem  ültek repülőn.Tesóm ment haza Velük,Ő  kísérte  Őket ezen a számukra oly  ismeretlen úton,izgultam,hogy végül milyen véleménnyel lesznek majd a  repülésről,de azt mondták,hogy  : "Semmi volt az egész!" . 

Nem  tartom kizártnak,hogy utoljára lettek volna  itt! :)