2015. augusztus 13., csütörtök

Eltelt fél év....

És  én alig  írtam...
Kereshetem a  kifogásokat,de  leginkább a lustaságra fogható a dolog.Ugyanis  mikor Borisz alszik,vagy én  is alszom,vagy pihenek,intenzíven,tehát  nem  csinálok  semmit,vagy a másik  véglet,hogy próbálom  összeszedni a lakást.Tehát  így a  blog kicsit hanyagolva lett.
Veszélyesen gyorsan eltelt ez a fél év,borzalom,hogy hová siet ennyire,olyan jó volna ,ha kicsit megállna,hogy kitudja az ember élvezni az adott pillanatot.Vagy ha boldog pillanatok vannak,bármennyi időre is  megállhatna az idő,semennyi sem  volna elég?Minden  esetre  igazságtalan,hogy így szalad.Na de hát  ha ennek így kell lennie,hát legyen.Minden  Borisszal töltött percet  élvezek,bár  sose múlna el ez a kötődés <3


Ilyen  nagy már az én fél éves  Boriszom.Illetve már  nagyobb,mert ez 1-2  hetes fotó.
Sok mindent tud,illetve mindent tud,amit egy ekkora babának illő tudnia,és végtelen  kedves  és barátságos természet,imádni való <3 <3 <3

Most  készülünk haza,tavaly  nem  voltunk,így 2 év után egy dédunokával haza menni,azt hiszem elég ütős érkezés lesz,zsepit készítek ,minimum egy 10-es pakkot :D Nagyon várjuk  már mi is és az otthoniak is.
Megtartjuk a keresztelőt is,nagyon szűk  kis rendezvény lesz,családnak,legszűkebb barátoknak,olyan 30 főre számolunk,reggel  9-kor  kezdődik a mise,azt követi a keresztelő és utána,aki megtisztelte a Boriszt és eljött,megvendégeljük egy  kis sütivel,kávéval,üdítővel,semmi extrát  nem tervezünk,nem  lesz nagy dínom-dámon,csak egy kis szolid beszélgetéses délelőtt.
Sok sok dologról mesélhetnék,de  annyi  minden függ  a levegőben a  jövőt nézve,hogy azokról  még nem érdemes,a  múltból   az emlékeket felidézni  pedig most  nincs energiám,de azért gondoltam jelentkezem egy bejegyzéssel,hogy élünk,virulunk ,köszönjük,jól vagyunk :)

2015. április 27., hétfő

Répatorta



Idén is én  készítettem apa szülinapjára a tortát.Fogalmam sem  volt róla,hogy  nem szereti  a  répát,nagy boldogan elkészítettem  és  csak  utána jutott a   tudatomra,hogy hát  nincs jóban  a répával.Hát,úgy döntöttünk,nem  áruljuk  el,hogy milyen tora,ez van kész.Nem  is  árultuk el egész addig  míg valaki el  nem szólta magát.De  végül  ízlett neki  tulajdonképpen.

Hozzávalók:
500 g liszt
450 g répa
3 tojás
1 vaníliás cukor
1  sütőpor
1,5 dl  napraforgó olaj
350 g porcukor
fahéj ízlés szerint

A répát megpucoljuk,lereszeljük.A lisztet,a  porcukrot,a  sütőport  ,vaníliás cukrot a 3  tojás  sárgáját, a  répát és az  olajat  összekeverjük,majd a  habbá  vert  tojás  fehérjéket  hozzáforgatjuk.150 fokos  sütőben megsütjük.Időt  nem néztem,tűpróbával teszteltem,de  kb. volt 1  óra mire átsült ,szép magasra nőtt.

A  krém  a  tetején a  szokásos kedvenc,a  fehér csokis  mascarpone  topping  volt  idén  is.

A tetejére  jobb híján idén  gumicukor  került :/
Isteni  lett amúgy,másnap  estére,  1  szelt maradt :)






2015. március 26., csütörtök

6 hete

Ma 6 hete,hogy Boriszt  világra  hoztam,hogy világra  jött.
Borzasztó gyorsan eltelt ez a 6 hét,kapkodom a fejem,hogy  már  mekkora a legény,mára  már  tuti van vagy 5 kiló,mert 17-én mérte a dokinő  4600 grammnak,na hát azóta fogyni biztos nem fogyott,mert a pocak kerek,tokácska is van már és a combik  is hurkásodnak.

Régen nem írtam ebbe a blogba,de  hát annyi minden van napközben,hogy nem nagyon jutok a blogok szerkesztéséhez,de most talán van egy röpke  pillanatom,hát  hírt adok magunkról.

Köszönjük jól vagyunk,a  Borisz nő mint a  gomba,legnagyobb sajnálatomra,én úgy szeretném ha mindig  ilyen pici maradna és  mindig lehetne babusgatni,szeretgetni,de hát  ez nem így megy,nő,nyílik a  személyisége,fejlődik,ismerkedik  a nagyvilág dolgaival,ugyanis nem túl nagy alvó a legény,többet van ébren mint amennyit kellene,nézelődik,gagyarászik,forgolódik,igen ám,mert  ő  már ilyet is tud.Nem  egész 2 napos volt,mikor  a fejét már  forgatta,és  nem  sok kellett,és a  hasáról  a  hátára  is átfordult.Nagyon erős  kisfiú,izeg-mozog,nincs egy nyugodt perce mikor ébren van.Az evési  szokásait  nem taglalom,nehéz pont ez az életünkben,lusti,nem szereti a cicit,de harcolunk,nem adom fel,

Imádja ha énekelek neki,imádja az Apukáját,mindig  megnyugszik nála,imádja  a fürdést,némán tűri  és látszik rajta mennyire  élvezi a  meleg vizecskét,imád cumizni,már nagyokat tud mosolyogni,szereti ha a fejét-haját simizzük,szeret zenét  hallgatni,szeret a babakocsijában,szeret utazni,mindig beájul,szeret a levegőn lenni,már első  héten boltba mentünk vele,semmi probléma nem  volt  belőle.

Imádom  az illatát,imádom  ahogy a cicin grimaszokat vág,imádom mikor kakil,amilyen pofákat vág,hát meg kell zabálni,imádom a lábacskáját,hogy beizzad a zokniba  és enyhén savanykás,imádom <3 , imádom a tejillatú szájacskáját,imádom,hogy szerintem tiszta apja,imádom,hogy gyönyörű haja van,imádom a tekintetét,imádom az egész  kis lény,ahogy sír,ahogy  mosolyog,ahogy hisztizik,ahogy alszik,ahogy szuszog,minden,mindenét <3  <3  <3

Én  is  jól vagyok,még  mindig  hihetetlen ,hogy már meg van,hogy már itt van velünk,és,hogy eddig bennem fejlődött,és,hogy  kifért azon a hihetetlen szűk kis lyukon,felfoghatatlan,csodálatos,még  mindig  könnybe lábad a szemem ha belegondolok,mekkora csoda is a női test,és,hogy mennyi erő és  kitartás és szeretet van egy nőben,amit a gyermeke iránt érez,felfoghatatlan.Az életem  úgy  érzem,hogy Borisz érkezésével teljesedett ki,onnantól van bennem az az érzés,hogy teljesítettem a feladatom,amiért egykor én is születtem,hogy  életet adhassak,hisz nő vagyok,és igen,most,hogy túl vagyok a szülésen,most érzem csak igazán nőnek magam.Így kerek a történet,így kerek a világ,és Borisszal így kerek a mi világunk.
Persze lefáradok én is nap végére,és nekem is nehezek az éjjeli kelések,de minden  perce boldoggá tesz mikor a  karomban tarthatom,és  mikor az apró szemecskéivel az enyémbe néz,onnantól  kezdve megszűnik az,hogy mennyire vagyok fáradt,vagy mennyire jó volna még ,akár csak 5  percet is aludni.Nem.Onnantól kezdve nincs más,csak Ő és én.

Egy kicsit Gabiról is,mert hát nem lehet nem  elmondani,hogy mennyire büszke vagyok rá.Hihetetlen jó  apa,mindenből kiveszi a részét,az éjszakázásból vagy a házimunkából  vagy gyakorlatilag bármiből,amit  éppen én elhagytam,vagy nem volt  rá időm,vagy tök mindegy.Ha  kell vasal,ha kell altat,ha kell tápot készít,ha kell  a  fejőgépet mossa el,ha  úgy adódik,meg is főz,vagy épp mosást  indít,de  a  fürdőt is volt,hogy ő vixolta  ki,mert nem jutottam el odáig.
De a  Borisszal  is hihetetlen türelmes,a fürdetés minden este az ő reszortja,ez a kis idő,kettejük ideje,ez csak  róluk szól,és én úgy szeretem,hogy ez így van.Természetesen a kakis,pelenka sem gond neki,kicseréli szó nélkül,imádja a babát,én pedig  őket.

Hát így vagyunk  mostanában.Szeretetben,boldogságban,baba illatban <3