Az angyalok vigyázzanak Rád!

Feri tortája

Feri ma 31 éves,és mivel nem régen költöztek ki,így hiányos még a konyha felszereltségük,sajnos nincs sütőjük,ami használható volna,mondtam Vikinek,nyugodtan hozza át a cuccokat,majd összedobjuk ketten.
Először azt sem tudtuk,hogy álljunk  neki,mert sem bevált piskóta recept,se igazi fondant  nyújtó tapasztalat,virág formákról meg ne is beszéljünk...kerestem gyors a neten egy  jónak tűnő receptet,és hát hál'Istennek jó is,el is  raktam  a kedvencek közé :)
Piskóta recept

Míg sült  a tészta,addig  elkezdtük csinálni a fondant virágokat,a vártnál sokkal  jobban sikerültek :)

A tésztát  ketté vágtam mikor kihűlt,a krémet  is kifőztem közben,hűlni hagytam,és Viki  szépen  eloszlatta a piskótán,aztán a maradék krémet  a külsejére kentük,hogy  rátapadjon majd a  fondant.

Ekkor  jött a számomra legizgalmasabb dolog a  fondant  nyújtása,lesz holnapra  izomláz tuti,de nem bánom,mert sikerült szépen egyenletesen el lapítani,és elég is lett a tortára,sőt,még vágtunk is le belőle,és sikerült szépen hójag mentesen ráegyengetni,még az oldalára is.Ezután lekentem cukros vízzel,hogy ráragadjanak a golyók,a  virágokat fogpiszkálóra csináltuk,azt csak szúrni kellett,és  végül ilyen szép lett Feri tortája:

Bár ezt a fondant készen vettük,de az egyik barátnőmnek tuti bevált receptje van,innen :)

A meglepi szülinapi buli

2013.május 11 szombaton ünnepeltük Gabim szülinapját...(Robi halála előtt 1 nappal)

Mikor haza értünk otthonról,már  akkor elkezdtem agyalni,hogy mit is  kellene csinálni a  Gabimnak,valamivel meglepni....

Gondoltam  egyet,és írtam  Anyáéknak,Szabináéknak,Feriéknek,Árpinak és Dezsőéknek.Azoknak,akik  egyébként is járnak hozzánk,és mi is hozzájuk,tehát ilyen szűk körű,baráti&családi bulit szerettünk volna.A meghívottak nagyon örültek,természetesen benne voltak az ötletben,szervezzünk meglepi szülinapi bulit.

Azt gondoltam ki,hogy nyomtatok ki,egy "BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT GABI!" feliratot,vagyis betűnként kinyomtattam,és felfűztük a lányokkal madzagra.Egy ilyen feliratot az erkélyre terveztem rakni,és egyet valahová a nappaliban.

Csináltam  még  kis fogvájós zászlócskákat,melynek egyik oldalán Gabi kis kori fotója volt,a másik oldalán a "Boldog születésnapot Gabi!" felirat.

Pár befőttes  üvegről levakartuk a papírt,fotópapírra nyomtatott kis kori képét ráragasztotta tesóm,én rákötöttem a szalagokat,virágokat raktak bele,és  kész is volt az asztaldísz is.













Vettem  kockás tányért,és szalvétát,megvettem a hozzávalókat a kajcsihoz,innivalók  stb,és vártam a  szombat reggelt,hogy elkezdhessem a Nyunyikám napját előkészíteni.Reggel Anya jött értem,minden ott  volt Náluk lerakva,mert itthon  nyilván észre vette volna a dolgokat.Begyúrtam 6 tepsi pizza tésztáját,Szabina kinyújtotta  egy részét,én a  másik részét,Vikivel  kikevertük a pizzaszószt,rádobáltuk a rávalókat,és már csak a  sütést  várták a  hideg kamrában.
Anyával a tortát készítettük el,segített,a kezem alá dolgozott,lúdláb tortát  csináltam,a kinézete nem volt épp a legszebb,de eddig mindenkinek ez ízlett a legjobban az össze próbálkozásom bármelyikéből :)
Mikor a konyhai dolgokkal kész lettem,még befejeztem a vázák szalagozását,utána tesóm gyors haza hozott,levágtam a haját,és elkezdtem tusolni,hogy mentünk nagy bevásárolni,épp kapóra jött ez a  vásárlás,hisz anyáéknak adtam kulcsot,és míg mi odavoltunk,mindent idehoztak,feldíszítették a lakást,elkezdték sütni a pizzát,és  vártak minket haza.Mikor már a kocsiba pakoltuk a holmikat amiket vettünk,megcsörgettem a többieket,hogy hamarosan otthon vagyunk....Az egyik nagy munkás autóval voltunk,hátra ültem,Árpi vezetett,tesóm középen,kívül Gabi,és tesómmal  smseztem ,hogy mikor oda érünk az utcánk elején lévő jelzőlámpához,kezdje el kamerázni Gabit.Így  is volt,sutyiba bekapcsolta,és mikor meglátta az erkélyen a feliratot,az volt a kérdése,hogy: -Az meg mi????- :DDDDDDD
Mikor az erkély alá értünk,szerintem  ott tudta csak felfogni,hogy ez egy meglepi,nagyon megilletődött, ezek szerint semmit nem sejtett az egészből,ügyesen leszerveztük. :) Percekig fel sem fogta szerintem az egészet :)
Ezután én lent maradtam,mert a nagy autó belső ülésén ültem,előttem,mellettem mindenütt a cuccok amiket vettünk,a tolóajtó meg a túloldalon volt,nem bírtam kiszállni a  kocsiból,így sajnos a fenti reakciójáról lemaradtam,hogy mit ,milyen arcot vágott,mikor fent  meglátott mindent,és mindenkit?! :/
De a  többiek  azt mondták,hogy örült és nagyon megvolt lepődve :) Mikor sikerült kiszabadulnom az autóból,és felmentünk  már mindannyian,iszogattunk,koccintottunk,beszélgettünk,pizzáztunk,és átadták a többiek  az ajándékaikat.Gabim kibontogatta,boldog volt :) Eltelt az este,jó volt :)

éjfél előtt egy picivel Sanyi meggyújtotta a gyertyákat meg a tűzijátékot a  tortán,és mindenki izgatottan felolvasott neki egy-egy versszak szülinapi köszöntő verset,amin állítólag meg is hatódott,én nem tudom,mert nem  néztem rá,mert akkor tuti én is meghatódom,ezután kívánt valamit,és egy szusszal mind a 29 gyertyát elfújta.Körbepusziltuk,és utána felvágta a  tortát,elmajszolgattuk,és nem sokkal ezután elköszöntünk mindenkitől,és boldogan aludtam el,mert azt mondta,hogy ilyen szép szülinapja még sosem volt,és nekem  ez volt a legnagyobb boldogságom,hogy Őt boldognak láttam :)

A versmondás utolsó részletei és a tortavágás videója.

Neked Robi

Mikor megismertem,zsenge kamasz volt,életem  talán legvidámabb napja  volt ,mikor megismertem.

Később Ő lett az az ember akivel a minden  napjaimat töltöttem,reggel és  este,Ő volt az akinek  mindent elmondtam,de tényleg mindent,a legmélyebb,legbensőségesebb titkaimat is,Ő a  barátom volt.

Mindig felvidított,mindig megnevettetett,mindig arra törekedett,hogy az élet minden percében vidám legyen,és  a  körülötte lévő emberek is azok  legyenek,mert az élet egy  buli,ki kell  élni  minden pillanatát....

Emlékszem a harsány nevetésére,az olykor polgárpukkasztó  viselkedésére,amit egyébként úúúúgy szerettem....

December elején megbeszéltük,hogy kijön hozzánk még abban a  hónapban...azt éreztem akkor,és mondta is,hogy nem érzi magát  jól  otthon,mindenből elege van,sok neki ami otthon megy,bár nem fejtette ki,hogy mire is gondol,szeretne egy picit mindentől  távol  lenni,nyugiban,és velünk.

December 27-én érkezett,de kórházból jött,előtte valami vírust összeszedett,de nem szerette volna ha csalódom benne,így saját felelősségre kijött a kórházból,és eljött hozzánk Belgiumba.

Sajnos hiába szedte a gyógyszert ,nem javult az állapota az ittléte során,a tervezettnél hamarabb haza is utazott,mikor a reptérre kivittük,rohant  a  gépre,a búcsú is elmaradt,mert nem  szeretett volna minket lefertőzni,így az utolsó képem róla,mikor  húzza  a  bőröndjét,és a hátát látom.Végig ott  voltunk míg be nem ment  a kapun,figyeltem  vissza  néz e,hogy  intsek neki egyet,de nem nézett vissza,nagyon rosszul volt,azon volt,hogy talpon maradjon,nem ,hogy nekem integessen.

Haza ért,írtam Neki,írt is vissza,hogy minden rendben,bent volt a kórházban,de a hétvégére kapott kimenőt,de majd megy  vissza,és,hogy majd ír még...ez volt január 12-én!

Négy napra rá,posztolta a facebook profilján,hogy  leukémiát diagnosztizálta nála.

Ezután már nem kaptam Tőle levelet,hiába írtam Neki.....................

Másfél-2 hete,mikor otthon voltunk,szerettük volna meglátogatni,de az Édesanyja az mondta,hogy nincs olyan állapotban,de nem is mondott többet,mert nem tudott  beszélni....azt gondoltam,biztos kapott kezelést,és legyöngítette..... 

Mára tudom,hogy valószínű nem  erről lehetett szó.........

Ma van Gabim születésnapja,és a legjobb barátom halálának a napja is.Ez a nap  örökre megpecsételi az életemet :'(

Azt gondolom,hogy Robi már nem most,hanem még tavaly tudatában volt annak,hogy nagy baj van Vele.

Talán úgy "normálisan" mi láthattuk Őt utoljára még decemberben.Robi nem véletlen akart kijönni,szeretett volna látni Minket,szeretett volna olyanokkal lenni,akik kicsit számítottak neki az életében.Szeretettel vártuk,és a tőlünk telhetőt megtettük ,hogy jól érezze magát  az egész napos rosszullétek mellett.

Talán jobb is,hogy 2 hete nem engedte az  Anyuja,hogy bemenjünk,emlékeinkben örökké élni fog a  hangos kacaja,a lénye,a varázs ami Ő volt.

Örökké szeretni foglak Robi,nyugodj békében +

Egy kicsit otthon

Kicsit otthon,kicsit halászlé :)

:)

Párizs 1.

Nagy nehezen sikerült mindent beletuszkolni a bőröndbe amit gondoltunk,hogy majd kelleni fog,de persze nagy részének hasznát sem vettük.Az odautunk viszonylag gyorsan eltelt,az a 3 óra,hamar oda értünk a szállásra,délután 5-kor lehetett átvenni,de bementünk megkérdezni,hál'Istennek átlehetett venni hamarabb a szobákat,nagyon megvoltunk elégedve.Célnak teljesen megfelelt,volt kényelmes ágy,minden szobához zuhany,wc,mosdó,mini fürdőszoba kabin volt,nem luxus,de nem  is hiányoltunk semmit,teljesen jó volt.

Ár-érték arányban teljesen megfelelt,legközelebb is ezt választjuk szerintem,igaz külvárosban van,de ingyenes parkolója van,és metróval hipp-hopp bent voltunk a városban.

Péntek délután mikor megérkeztünk,kicsi pihenés után elkezdtünk készülődni,mert az esti fotózást még az nap leakartuk tudni.Elindultunk autóval a legközelebbi rer állomáshoz,ingyenes parkoló is volt,közvetlen mellette,első alkalommal aggódva hagytuk ott,mert hát azért Párizs külvárosa nem túl bizalom gerjesztő.Nagy nehezen sikerült megértetni magunkat,vagy hát még sem,mert másnap jöttünk rá,hogy a jegypénztárnál,kihasználták azt,hogy nem  értjük egymást,és végül összvonalas bérletet vettünk 3 napra,ez eddig jó is,de elég lett volna  a 3. körzetig,de a nőci mind az 5 körzetre adott,és ezért fizettünk sokkal sokkal többet,mint amire számítottunk,néztünk is,hogy miért ilyen drága,de sajnos csak következő nap vettük észre a bibit.Végül csak fel szálltunk a  rer B-re,és mentünk egész a Notre Dame-ig.Ez volt a fotózásunk első helyszíne.Csináltunk romantikusakat,pózolósokat,galamb etetőset,jó volt nagyon,de úgy telt az idő,hogy észre sem vettük,a nap is kezdett lemenni,elindultunk ismét,a következő helyszín az Eiffel torony volt.Mikor felértünk a metróból,csak egy kicsit csapott meg bennünket a hideg levegő,rögtön észre lehetett venni,hogy lement a nap,míg utaztunk.A toronynál készült képeket várom igazából a legjobban,de itt már nagyon vacogtunk,így siettünk a 3. helyszínre ,ami a diadal ívnél volt.Ezután siettünk vissza a szállásra,mert fáztunk,fáradtak voltunk,és a hideg miatt már nem  nagyon tudtunk koncentrálni se a kamera egyik oldalán,se a  kamera másik oldalán.

Másnap ,független attól,hogy későn feküdtünk le,nem aludtunk túl sokáig.Reggel minél előbb  próbáltunk felkelni,ez a nap sem volt melegebb mint az előző,sőt.Nagyon hűvi volt,első helyszínünk a Louvre volt,de az oda vezető út sem volt  uncsi,mert messzebb  szálltunk le a metróról,és gyalogosan találtunk mente közben jó helyszíneket.A Louvre után átsétáltunk a  Tüllériák kertjén,és a Concorde téren is,majd mentünk még egy ideig a Szajna parton  is,de a  hideg,és a gyaloglás miatt,úgy döntöttünk,hogy metróra szállunk,és a toronyt kihagyjuk,és rögtön a  bazilika felé vesszük utunkat.A Montmartrehoz  érve,úgy döntöttem,hogy én már pedig  felfelé biztos nem fogok lépcsőzni,mert ott halok meg,nagy elme volt aki kitalálta a liftet,és annak nagyon tudtam ott örülni.Nem kellett fizetni érte a metró jeggyel működött.Felérve már tudtuk,hogy ez egy lehetetlen küldetés lesz,mert annyi ember volt,hogy ott egyszerűen nem lehetett olyan fotókat készíteni  amiket  mi szerettünk volna.Ennek a fotózási programnak  itt lett vége,ketté  váltunk,Csaba és Józsi a fotósok elmentek a családjaikért a szállásra,mi megnéztük a  bazilikát belülről,és tettünk egy kört a rajzolók,festők sorai közt  is,láttunk most  is  csoda dolgokat,hihetetlen,hogy mire  képes egy ember keze,és egy ceruza párosítása,káprázat,komolyan.Lefelé már barátságosabban néztem a lépcsőkre,lementünk a Montmartre lépcsőin,és a végében egy cukrászdába nem bírtunk ellenállni a kísértésnek,megkóstoltuk az igazi francia macaront,legalább most már lesz összehasonlítási alapom ha nekiállok macaront sütni.

Mekiben  melegedtünk,ettünk-ittunk,és lassan elindultunk a találkozási helyre,vissza a Notre Damehoz.Ott találkoztunk ismét a  Csabáékkal,a gyerekek szaladgáltak,etették a galambokat,verebeket,játszottak,elvoltunk ott egy darabig.Ezután lassan ismét a toronyhoz mentünk,páran felmentek,de mi nagyon kimerültünk,30 km benne volt a lábunkban,elég volt az napra,innen haza mentünk a szállásra,lezuhanyoztam,mire Gabi letusolt,én addigra kidőltem,szerintem csak a fejem hajtottam le de fél úton már aludtam,elfáradtam nagyon.

Vasárnap délig kellett a  szállásról elmenni,hát kihasználtuk az időt,reggel aludtunk vagy 8-ig ,én pakolásztam,míg Gabi és még páran,elmentek boltba reggeliért,kényelmesen megreggeliztünk,és dél után picivel elindultunk ,leparkoltunk a szokásos,és akkorra már megbízhatónak gondolt parkolóba,itt úgy mint előtte a napokban,rer-B-re fel,bementünk a városközpontba,megint a Notre Damenál szálltunk le,és innen gyalog mentünk ismét tovább,ez a délután már tényleg a  nézelődésről és a "pihiről" szólt.Újra sétáltunk  az előző napi helyszínek javát,csak most a családdal,és nem a  fotózás miatt,bár még lőttünk  néhányat,de csak olyan helyeken amik előtte napokban kimaradtak,például a művészetek hídján is ahogy a lakatot ráraktuk,a hídra,kívántunk,és  magunk mögé dobtuk a Szajnába a kulcsot,ez is meglett örökítve,és még pár Szajna partos kép is készült.Végig a Szajna mellett sétáltunk,Louvre,Tüllériák,Concord tér,na és itt jött ismét a metró,idő szűkében felpattantunk,még egy kört tettünk végre nappal is a torony körül,ez is  volt  vagy 2 óra,közben láttunk 3 kínai menyasszony-vőlegény fotózást, este 8 kor sikerült visszaérni az autóhoz,és elindultunk vissza Belgiumba.Hazaértünk ,megint majdnem éjfélre,és nagyon fáradtan,de szép  emlékekkel ágyba zuhantunk,és úgy aludtam reggel,hogy azt sem  vettem észre,hogy Gabim reggel dolgozni indult.

Hát nagy vonalakban így telt az a 3 nap amit Párizsban töltöttünk.

Bővebben majd a fotók beszélnek magukért :)

Folyt. köv. a profi fotókkal majd! :)