Neked Robi

Mikor megismertem,zsenge kamasz volt,életem  talán legvidámabb napja  volt ,mikor megismertem.

Később Ő lett az az ember akivel a minden  napjaimat töltöttem,reggel és  este,Ő volt az akinek  mindent elmondtam,de tényleg mindent,a legmélyebb,legbensőségesebb titkaimat is,Ő a  barátom volt.

Mindig felvidított,mindig megnevettetett,mindig arra törekedett,hogy az élet minden percében vidám legyen,és  a  körülötte lévő emberek is azok  legyenek,mert az élet egy  buli,ki kell  élni  minden pillanatát....

Emlékszem a harsány nevetésére,az olykor polgárpukkasztó  viselkedésére,amit egyébként úúúúgy szerettem....

December elején megbeszéltük,hogy kijön hozzánk még abban a  hónapban...azt éreztem akkor,és mondta is,hogy nem érzi magát  jól  otthon,mindenből elege van,sok neki ami otthon megy,bár nem fejtette ki,hogy mire is gondol,szeretne egy picit mindentől  távol  lenni,nyugiban,és velünk.

December 27-én érkezett,de kórházból jött,előtte valami vírust összeszedett,de nem szerette volna ha csalódom benne,így saját felelősségre kijött a kórházból,és eljött hozzánk Belgiumba.

Sajnos hiába szedte a gyógyszert ,nem javult az állapota az ittléte során,a tervezettnél hamarabb haza is utazott,mikor a reptérre kivittük,rohant  a  gépre,a búcsú is elmaradt,mert nem  szeretett volna minket lefertőzni,így az utolsó képem róla,mikor  húzza  a  bőröndjét,és a hátát látom.Végig ott  voltunk míg be nem ment  a kapun,figyeltem  vissza  néz e,hogy  intsek neki egyet,de nem nézett vissza,nagyon rosszul volt,azon volt,hogy talpon maradjon,nem ,hogy nekem integessen.

Haza ért,írtam Neki,írt is vissza,hogy minden rendben,bent volt a kórházban,de a hétvégére kapott kimenőt,de majd megy  vissza,és,hogy majd ír még...ez volt január 12-én!

Négy napra rá,posztolta a facebook profilján,hogy  leukémiát diagnosztizálta nála.

Ezután már nem kaptam Tőle levelet,hiába írtam Neki.....................

Másfél-2 hete,mikor otthon voltunk,szerettük volna meglátogatni,de az Édesanyja az mondta,hogy nincs olyan állapotban,de nem is mondott többet,mert nem tudott  beszélni....azt gondoltam,biztos kapott kezelést,és legyöngítette..... 

Mára tudom,hogy valószínű nem  erről lehetett szó.........

Ma van Gabim születésnapja,és a legjobb barátom halálának a napja is.Ez a nap  örökre megpecsételi az életemet :'(

Azt gondolom,hogy Robi már nem most,hanem még tavaly tudatában volt annak,hogy nagy baj van Vele.

Talán úgy "normálisan" mi láthattuk Őt utoljára még decemberben.Robi nem véletlen akart kijönni,szeretett volna látni Minket,szeretett volna olyanokkal lenni,akik kicsit számítottak neki az életében.Szeretettel vártuk,és a tőlünk telhetőt megtettük ,hogy jól érezze magát  az egész napos rosszullétek mellett.

Talán jobb is,hogy 2 hete nem engedte az  Anyuja,hogy bemenjünk,emlékeinkben örökké élni fog a  hangos kacaja,a lénye,a varázs ami Ő volt.

Örökké szeretni foglak Robi,nyugodj békében +