...
December környékén elvittük szerelőhöz az autót,mert észrevettük,hogy a fűtés nem mindig akar működni,és kiderült,hogy valahol elfolyik a víz,a motorhoz,keveredik az olajjal és ez így nem lesz jó...
(érthetőbben nem tudom leírni,mert nem értek hozzá)
Szóval elvittük,megcsinálták,kifizettük a maj' 500€-t a javíttatásért,aztán januárban megint szembesültünk a problémával,húztuk,halasztottuk a dolgot,míg nem visszavittük,hogy most akkor mi van,mert nem kevés pénzt kifizettünk azért,hogy jó legyen,de mégsem jó...megnézik...hát amit kicseréltek múltkor,az is rossz volt,de most más a baja,alaphangon 900€-ért megjavítják! :O
A sírás kerülgetett mikor meghallottam,agyaltunk,hogy mi legyen,aztán Gabinak eszébe jutott,hogy hívjuk fel az otthoni szerelőnket,mondjuk el,hogy mi a baja és hallgassuk meg,Ő mit mond erre...hát persze ,hogy nem kerül ez annyiba,mint amennyivel itt leakartak miket húzni,és ahogy azt decemberben is megtették...Gondolkodtunk és arra jutottunk,hogy hát akkor hazavezetjük és csinálják meg otthon.
Így történt az,hogy múlthéten hétfő délelőtt némi tanakodás után,délután hirtelen felindulásból elindultunk.
Apa,Gabim és Én.Volt bennünk azért némi para,mert a hengerfej tömítéssel és akörül voltak a bajok,de mivel nem forrt a víz azt mondta az otthoni szerelő,hogy kímélve az autót,110km/h-val ,de nekivághatunk az útnak.Gabimék egyébként sem dolgoztak volna a héten,mert nem nagyon volt meló a hidegek és az esőzés miatt az építkezések leálltak,tehát a munkából sem maradtak ki ezáltal,nem is jöhetett volna jobbkor az egész. 1-2 napra terveztük a hazalátogatást,aztán persze nem így lett...
Az úton haza minden rendben volt,az autó szépen ment,bár ha 100 imát nem mormoltam el magamban akkor 1-t sem.A legnagyobb dolog ami ért útközben,hogy közelről megvizsgáltam egy benzinkút aszfaltját,hogy elég kemény e,gyors minőség ellenőrzést végeztem,térddel,hassal,tenyérrel,szétterültem mint egy tükörtojás a serpenyőben,a térdem érdekes színeket vált azóta is,bár már végre nem véres,akkor nem volt vicces,de most visszagondolva,jó,hogy senki nem látta :)
Kedd reggel 7-re meg is érkeztünk Szegedre.Normális esetben ilyenkor az ember alszik,Apa ezt is tette,de Én ekkorra már túlestem a holtponton és valahogy nem voltam álmos,független attól,hogy nagyon rosszul voltam,remegtem,hányingerem volt meg minden,szédültem is,de hát ezek nyilván a kimerültségtől voltak.Pihentem egy félórát,míg Gabi és Pist (Pisti,Gabim uncsitesója,akiknél laktunk míg otthon voltunk) elvitték Robikát az oviba.
Ezután mikor haza értek,kimentünk Anitához (Pisti barátnője-Robika Anyukája) a munkahelyére,hogy üdvözöljük. Ani nagyon örült,teljesen bepörgött,alig bírtuk otthagyni,úgy vágyódott haza ,hogy együtt lehessünk inkább.Sokáig ott voltunk Nála,közben kiderült,hogy a főnökét is ismerem,mert a legjobb barátom Anyukája a főnöke Aninak.Vele is beszélgettünk egy kis ideig,jó volt látni,jó volt hallani,jó volt látni,hogy kicsivel már jobban van mint szeptemberben,mikor legutóbb láttuk a temetőben.Mondta,hogy május 12-én lesz mise Robcsikáért,de mondtam,hogy nem valószínű,hogy haza tudunk jönni,mondta megért,de ha itthon leszünk szóljunk,majd felmegyünk Hozzá egy kávéra,vagy kimegyünk együtt a temetőbe,bármi,csak szóljunk,mert szívesen lát minket!Nagyon nagyon jól esett és nagyon meg is hatott <3
Aztán persze kikönyörögtem egy virágot, ha már ebben a hatalmas kertészetben voltam,és már húztunk is tovább,mert sok volt még a teendő.Innen a tescoba mentünk,hogy vegyünk valami virágot Robcsimnak a sírjára,itt találkoztunk egy régi ismerőssel,méghozzá Robcsi unokatesójával,aki régen a vendégem is volt,meg úgy alapvetően jóban voltunk,az esküvőnkön is ott volt,de azóta nem találkoztunk,jót beszélgettünk,de megbeszéltük,hogy este buli,várjuk szeretettel és folytatjuk majd ott a csevejt.Megvettük a virágot,közben Apával is összefutottunk,felébredt nem talált otthon senkit,gondolta lejön valami kajcsiért,akkor megbeszéltük,hogy elmegyünk még a temetőbe de utána sietünk haza.Így is volt,kimentünk,de most sem tudtam visszafogni magam,még mindig felfoghatatlan,hogy Robcsi,az egyetlen és legjobb fiú barátom , lassan már 1 éve,hogy nincs velünk,csak zokogtam és zokogtam,amit a mindennapokban visszatartok mikor eszembe jut,na akkor és ott ez nem ment,kijött,kész,Gabi és Pisti is ott voltak,de előre mentek,hogy egyedül lehessek.Mikor összeszedtem magam,csatlakoztam Gabiékhoz,a Tatája sírját is megkerestük,Neki is vittünk pár szál virágot,lesepregették a fiúk a száraz faleveleket és haza indultunk Pistiékhez.Hazaérve gyors feltettem a sonkát főni,vettünk tojást,kolbászt és tormát,amolyan elő húsvétot tartottunk kaja szempontjából.Egyszer csak végre megérkezett Anita is,kicsivel később jöttek barátnőmék Szerbiából,még mielőtt indultunk Belgiumból szóltam Nekik,hogy megyünk haza,átjönnének e,nem volt kérdés,már az első este ott voltak Velünk.Aztán jött Dani (Robcsi uncsitesója,a régi ismerős akivel a tescoban összefutottunk),eldumálgattunk,aztán mondták Krisztináék,hogy másnap dolgoznak estig és utána való nap is,szóval elmehetnénk valahová,ahol csak 4-en tudunk egy kicsit együtt lenni.Lementünk hát az utca végén lévő tésztaházba,és csak beszélgettünk és beszélgettünk,reggelig tudtunk volna,de menniük kellett,hisz reggel munka és hát kitudja a határon mennyien vannak.A plázánál parkoltak,elkísértük Őket,elbúcsúztunk,de bíztam benne,hogy még látom majd Őket ha valahogy sikerül átjutni Szerbiába akár csak 1 napra is,ez az esetben fordulhatott volna elő,ha nem 1-2 nap alatt készül el az autó,akkor tehát lett volna idő arra is,hogy átmenjünk.
Szerda reggel elvitte Gabim az autót ,leadta a szerelőnek és a szerelő mondta,hogy péntek délre lesz kész a kocsi.Közben feljött Pistiékhez Pali (apósom) ,
(apósom és apa)
eltengettük a délelőttöt,de ekkor már tudtam,hogy nincs más hátra csak előre,hát akkor menjünk át Szerbiába is,van időnk,látogassuk meg a családot,a Tatámnak az nap volt a születésnapja,lepjük meg Őket.Délelőtt elmentünk a tescoba,vettünk egy tortát,csak ne üres kézzel állítsunk oda a szülinapra,mivel teljes inkognítóban voltunk otthon,senki nem tudta,hogy otthon vagyunk,így azt vártuk,hogy teljes lesz az öröm és a meglepetés.Elkezdtem készülődni,de akkor döbbentem rá,hogy nincs nálam a magyar személyim.Ekkor jött a nagy kétségbe esés,hogy akkor maradok a seggemen,átmegy Apa egyedül és kész.A belga nálam volt,ezért egy próbát megért,hogy felhívjuk a határt,hogy a belga személyivel átengednek e Szerbiába.A válasz igen volt,nagy lett az öröm,bár furcsálltam,nem láttam benne logikát,hogy miért vagy mióta van ez engedélyezve,hogy én erről nem tudok,na mind egy is.Elindultunk Apával,Gabi maradt Szegeden.Mikor a vonat Röszkére ért a határhoz,megkérdeztem a rendőrt,hogy biztos jó e ez a személyi a túloldalon is?!Valahogy éreztem,hogy nem stimmel valami...
Nézegette,vizslatta,és a válasza az volt,hogy: "Nem,hogy a túloldalon elfogadhatatlan,hanem még itt is!"-nagy döbbenten kérdeztem vissza,hogy de magyar oldalon miért elfogadhatatlan,mire a válasza az volt,hogy: "Mert ez Belgiumban élő , külföldieknek előállított,E kategóriás személyi igazolvány,amivel abban az országban tudja csak magát igazolni!"
Ettől kicsit sokkot kaptam,nem tudtam,féltem is,hogy akkor most mi lesz,de nagyon jó fejek voltak a rendőrök a vámos is,leszálltam a vonatról,Apa persze átment Szerbiába,aznap ott is aludt,másnap délelőtt jött csak vissza Szegedre.Szóval a vonat átment nélkülem Szerbiába,de csak egy óra múlva jött visszafelé.Addig ott voltam Röszkén,beszélgettem a rendőrökkel,tényleg nagyon jó fejek voltak.Megkérdeztem a röszkei állomás vasutas bácsiját,hogy fel tud e váltani nekem pénzt,hogy legyen apróm,nem tudott,de megengedte,hogy telefonáljak az Ő telefonjáról,Ő is jó fej volt,aztán mikor visszaért a vonat,a kalauzzal is jól jártam,mert ő sem tudott váltani,így a visszafelé utat ingyen megúsztam,azt mondta,hogy nem azon az én 200ft-os lógásomon múlik,Ő is jó fej volt :D
Így robogtam vissza Szegedre,mikor odaértem Pistiékhez mindenki pánikolt,hogy hol a fenébe voltam már,mert már nem most hívtam Gabit,hát elmeséltem az egész sztorit,aztán Pisti szólt a rokonoknak,hogy sürgősen jöjjön mindenki hozzájuk,de persze nem mondta,hogy miattunk,hanem mikor odaértek és Gabi nyitott ajtót,volt ám meglepődés :) Gabim Nagynénjeinek (Heni és Pisti Anyukája Irén),Nagybátyja(Jenő és Pisti nevelőapja Robi),jöttek az uncsitesójaik is,Roland és Zoli is,pizzáztunk,jól eltelt az este megint.Bántott kicsit,hogy nem tudtam átmenni Szerbiába,hogy megnézzem a nagyszüleimet és az én rokonaimat,családomat,de úgy voltam vele ha látni akarnak akkor úgyis átjönnek,ez igazán nem táv,és megérthetik,hogy én most nem tudok átmenni,rajtuk a sor...
Csütörtök délelőtt visszaérkezett Apa,kocsival hozta át a bátyja,jó volt őt is látni,örülten nagyon,hogy átjött megnézni :) . Aztán Apa és Gabi elintéztek minden hivatalos ügyet,NAV meg minden,beszéltek egy könyvelővel is,hogy saját vállalkozást,hogy és mint lehetne külföldön csinálni,stb. de ezt majd máskor mesélem el.
A csütörtöki nap,lazán sikerült,délután feljöttek Szilvikéék (Gabim húga),egész estig fent voltak,dumálgattunk,tök jó volt látni Őket,rég találkoztunk Velük is.Gabim közbe elment a a családjához, ott töltötte az estét,az utolsó busszal jött haza.
Pénteken délelőtt kiderült,hogy nem lesz kész az autó délre,nem tudunk hazaindulni,szombat délre lesz kész.Pénteken reggelre viszont átjött Szerbiából az én Nagynéném és Unokahúgom Viola.
Mivel nagyon jó tanuló és leleménye is,Ő csütörtökön lebeszélte a Tanítónénijével,hogy pénteken hagy jöhessen át Szegedre,hogy láthasson,mert már csak 1 napig leszünk itthon.A Tanítónéni természetesen elengedte és igazolta a napját,így átjöttek pénteken hozzám.A délutáni vonattal mentek csak vissza,így elmentünk a plázába,ott várt már minket Gabi Szilvivel és egy másik húgával Szandrával és a kisfiával Kristóffal.Eltelt a délelőtt jó gyorsan,mikor Szilvi ikerlányaiért kellett a suliba menni,akkor mi az állomás felé vettük az irányt,hogy visszakísérjük Violáékat a vonathoz.Hamar kiértünk,volt még egy óra az indulásig,elbeszélgettük gyorsan az időt,felpattantak a vonatra és megvártuk míg elindul,elbúcsúztunk és eljöttünk.Visszaérve mondta Gabi,hogy Csabiék is átjönnek Szerbiából,csak egy gyors villámtalira,mert este mennek bálba,úgy is volt,beültünk a tésztaházba,eljöttek Szabiék (tesóm legjobb barátja,aki nyáron kint volt nálunk)is,Boti nagyon cuki volt mint mindig és mikor elköszöntünk megint azt éreztem,hogy igazságtalan,hogy csak félévente láthatom a barátainkat,hogy csak félévente érezhetem a szeretetüket és az örömüket,gombócokkal a torkomba battyogtam fel az 5. emeletre Pistiékhez.
Szilvike és Szandi (sógornőim)
Mikor felértünk már vártak minket,Szilviék és Szandráék,egész este ott maradtak,kicsit iszogattunk,beszélgettünk gyorsan eltelt ez az este is.
Szandra sógornőmmel :)
Szandra a kisfiával,Kristóffal
Apukámmal :)
Robi és az Anyukája, Anita
én ,Ani és Szilvike
Gabim ,Szilvi és a lányaival,Leilával és Mercivel
Gabim Pistivel és Szandrával
én és Ő
én a lányokkal
én,Szandi,Ani,Szilvike,Merci,Gabim,Robia,Kristóf
Szombat reggel felébredtünk,lementünk a tescoba vettünk ezt-azt,itthonra,vártuk,hogy teljen az idő,hogy mehessünk az autóért.Délelőtt még eljött Szilvi a lányokkal,elbúcsúztunk,elköszöntünk,ottmaradtak az indulásig,meghozta a kocsit Gabi,lepakoltunk,és a sűrű,vidám napok után szuper kocsival nekivágtunk utunknak visszafelé Belgiumba.Tettünk egy kis kitérőt,beugrottunk Érdre,Gabim egyik kollégája ott lakik,megebédeltünk,kaptunk fincsi töltött káposztát,és ha már Érden jártunk írtam Anitának egy sms-t,hogy Nekik aktuális egy most egy villám látogatás,jött is az sms,hogy igen,így még Őket is megnéztük,jó volt végre találkozni,látni Őket a sok éves napi szintű fórumozás után ,sikerült élőben is végre beszélni pár szót <3
Este lett ránk megint,mire indultunk,de hazafelé is szerencsés utunk volt,semmi probléma nem volt útközben,az autó szépen ment végig,nagy részét az útnak most aludtam,pedig nem jellemző,hogy alszom,de így legalább gyorsabban telt az idő,számomra legalább is.Vasárnap reggelre hazaértünk,ledőltünk,délután mikor felébredtünk átmentünk anyáékhoz ettünk egy finomat és elmeséltük a történéseket :)
Az autót úgy döntöttünk,hogy anyuéknak eladjuk,mi szeretnénk gyűjteni egy kis önerőt és szalonból újat vagy 1-2 éveset vásárolni.
De vettünk már nem egy bútordarabot is,az erkélyen lévő ülőke meg a két fotel,valamint az üveglapos asztal is onnan van,teljesen jó,nyáron mikor délután odasüt a nap,imádunk rajta aludni :)
vázák....rengeteg féle-fajta- színű,formájú,stílusú.... A fürdőnkben három is van,díszként funkcionálnak,miért fizessek érte több €-t,ha a használt boltban kifogástalan állapotút vehetek fillérekért...
a citromfám kosárkája...
és az első kaspó-kosár :)
