3 hete ,október 1-én történt egy olyan dolog , ami sajnos gyökeresen megváltoztatta a mindennapjainkat.Eltávozott ,és most már a legszebb angyal cica a menyben,el kellett altatnunk a cicánkat,mert beteg volt.Nagyon nagy űrt hagyott maga után,mert tényleg olyan volt mint egy családtag.Imádtuk,szinte ő volt az első mindenki számára,és utána csak a család többi tagja.Ő kapta a legtöbb törődést ,szinte körül rajongtuk:)Hirtelen jött a betegsége,és nem is gondoltuk ,hogy ekkora a baj,de miután már etetni sem bírtuk mint ahogy előtte,így már orvoshoz fordultunk, hogy segítsen,mert a cicus beteg...mire ő közölte,hogy nem simán csak beteg,hanem nagyon beteg...és így jutottunk arra a döntésre,hogy nem szeretnénk látni,hogy hogyan szenved tovább.A doki beadta neki a szurit,szusszant még 3-mat és a 4.-nél már nyak elernyedt.Szörnyű volt látni.Ezt követően haza hoztuk,és eltemettük az udvarunkba,és anyukám már ültetett oda gyönyörű rózsákat is.
Ami ezután jött,azt tényleg nem tudom szavakba önteni,mert nem tudom megfogalmazni.Igazából nem történt semmi,az nap legalábbis biztos.Csak csöndben ültünk, melegedtünk a lobogó kandalló tüze mellett,és arra gondoltam én legalábbis,hogy most már legalább nem fáj neki semmi.
Teltek a napok,minden este rám jött a sírhatnék,hogy de miért nem jön fel a szobánkba?Miért nem dorombol a lábunknál mikor eszünk,hogy csak egy falatot dobjunk neki,mert ő is szereti amit mi eszünk,hogy miért nem jön,és fésülteti magát,és miért nem csikorog a hangja a dorombolástól,mert annyira hízeleg?!Rossz volt elfogadni,hogy nem-nincs többé....
Míg nem egyik hétköznap ,csöngettek...én akkor is mint ahogy most is ,az ágyikómban írtam,gépeltem,olvasgattam,vagy valami hasonló....Lent volt aki kinyissa az ajtót,így nem ugrottam,hogy na ki az?!
Egyszer csak hallom,hogy recseg a falépcső,jön valaki felfelé,és kopogás hallatszik az ajtómon...
Szabina volt,a sógornőm,kezében egy picike ,fekete-fehér cicussal.Először nem is tudtam,hogy mit is érezzek,mert bennem volt az,hogy hát a régit nem pótolhatja semmi és senki...De mikor átadta,és hallottam a dorombolását,nem tudtam ellenállni,lehengerelt:)
A neve : Pötty.
Pötty,egy nagyon kedves,hízelgő,de eleven kölyök cica.A neve az apró pöttyökből jött,ami a bundájának a fehér részében van,apró pici pöttyök:) én Pityi Pöttynek is szoktam becézni.Még nem hallgat a nevére hisz 2 hete ha nálunk van...De viszont nagyon ügyi,egyszer sem pisil-kakilt még máshová,csak az alomjába,és még mindig meg van a szopási inger-kényszere,általában apának a pólóira szokott rányomulni,elkezd dorombolni,dagasztani,és szopizza a póló csücskeit,nagyon kis édes:)
Mint mondtam nem pótolja a régit,mert teljesen más személyiség a két kandúr,de még sem annyira üresek a napok,főleg,hogy kis dinka még,örökké játszik:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése