De az idei évnek a novemberje nem csak emiatt rossz nekem,hanem mert beleléptünk az évnek annak a hónapjába,amikor szembenézhettem volna azzal a csodával,amit-akit a gyermekemnek hívhattam volna. Sajnos ez nem így lett,hiszem,hogy megvan az oka,hogy elment,és bár nagyon tartok az érzéseimtől,mert még úgy igazán senkivel nem tudtam ezt megbeszélni,kibeszélni,átérezni,túltenni magam,de remélem ez a hónap után sikerül feldolgozni,és elfogadnom azt,hogy valamiért neki nem most kellett jönnie,és ez így van jól.
Végig eszembe volt,végig az eddig eltelt 8 és fél hónap alatt,végig...végig....eszembe jutott sokszor,hogy vajon mivel volna másabb az életem ha most Ő ,szűk 2 hét múlva érkezne,vagy akár bármikor ,mert azért már eléggé a vége felé járnék...szóval mivel volnék másabb,mint kívül,de leginkább belül....vajon félnék a fájdalomtól ami várna rám?vagy bátor volnék,és alig várnám,hogy odakerüljön már a sor,és,hogy láthassam végre?Ez csak néhány kérdés,a sok -sok közül,ami megfordult a fejemben az elmúlt idő alatt.
Mosolyok mögé rejtem a bánatom sokszor,mert egyszerűen vagy nincs lelkierőm válaszolni rájuk,vagy csak egyszerűen azon tűnődöm ,hogy miért ilyen a sors....
Bár ez nem a babás blogom,de azért mostanra talán mindenki tudja,sejti,hogy régóta rajta vagyunk a témán,így hát ezért kerülnek ezek a gondolatok ide....
Sokszor "találkozom" azzal a kérdéssel,hogy: "-és a baba projekt?" ; "-és a babatervvel hogy álltok?" ; "-és nem sikerült még a baba?" ; "-mikor lesz már baba?" ............stb.............stb...........
És mikor a válaszom ,kurtán és tömören annyi,hogy : - mi rajta vagyunk,majd jön mikor akar! - a szívem szakad meg egy-egy odamondott szóval,és nem azért mert nem így gondolom,hanem ,mert a beszélgetésnek itt nincs vége.....folytatja.....
-Hát majd figyeljétek meg,mikor nem akarjátok majd annyira,akkor fog összejönni!!!!!
és ilyenkor jön az a mosoly,ami pontot tesz a beszélgetés végére.....................nincs kedvem 1000.-re elmondani olyan embereknek az érzésemet,akikhez semmi közöm,és csak jó pofiznak,vagy csak illemből kérdeznek,hogy kérdezzenek.....
Mert amit érzek az az,hogy: NEM TUDOK,NEM GONDOLNI,OLYASVALAMIRE,AMIRE VÁGYOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!.......és ezt legszívesebben beleordítanám az arcukba mind nagybetűvel!
de nem...csak mosolygok,lesütött szemekkel,a saját gondolataimmal,sokszor már-már meg sem hallva azokat a "jó"tanácsokat,amiket árasztanak rám az olyan emberek,akik át sem tudják érezni a fájdalmam....
Na most jól kiírtam magamból egy kis részletet,mélyről jött,fáj,de majd elmúlik.....
Bár nem sokáig voltál Velem,de hiányzol nagyon Baba!!!
Az első gyertyám amit gyújtok az övé lesz!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése