Szeretem a szüleimet,mert mindenki szereti a szüleit,de valahogy nem tartom egészségesnek,ezt az együtt "élésdit"....
Két külön család vagyunk,más-más szokásokkal,más vezérel bennünket,másak az érdeklődési köreink,minden más...
Hosszasan tudnám ecsetelni a dolgokat,de felesleges,mert nem szeretnék mindent megosztani,meg nem is hiszem,hogy bárkit is érdekelnének a részletek.
Lényeg az,hogy valószínűleg nyaralás után ,ha visszaérkezünk,ősszel,de legkésőbb még karácsony előtt szétköltözünk....
Már a fejem tetején jönnek ki a költözések, szinte az egész életem erről szólt...
Míg kicsi voltam nem nagyon fogtam fel,hogy mi is történik körülöttem,de már akkor is költöztünk állandóan.
Mikor 3 éves voltam,letelepedtünk egy falucskában,Jánoshalmán.Ott nőttem fel,szerettem ott lakni nagyon,majd mint minden nyáron,2000 nyarát is a Mamáéknál töltöttem,de mikor közeledett szeptember,jöttek értem anyáék,és vittek haza,igen ám,de útközben jelentették be,hogy míg én a mamánál nyaraltam,addig Szegedre költöztek,nem Jánoshalma többé az otthonom.Elfogadtam,mert mit tehettem volna,de féltem az újtól,az ismeretlentől,és sokáig nagyon hiányzott minden...Furcsa volt panellban lakni,furcsák voltak az emberek,nem értettem,hogy miért nem mehetek le a játszóra vagy csak ki az utcára?!Hisz előtte Jánoshalmán az udvar volt a minden,a friss levegő,meg a homokozónál a kis konyhasarok,de mindez megszűnt...
És megint csak jöttek a költözések,albérletről albérletre,utáltam...
Lassan "felnőttem",és megismerkedtem a férjemmel.Összeköltöztünk,és a költözködések egymást követték ismét...mindig volt valami ami miatt költöznünk kellett.De a legnagyobb változás akkor állt be az életembe,mikor 2010-ben kiköltöztem ide Belgiumba.Persze hirtelen nem tudott jobbat az uram,mint egy hotelt,de hát abba is bele őrültem,akkor még munkám sem volt,és depis is lettem...majd később onnan is elköltöztünk,ez volt talán az első költözés ami feldobott valaha,hogy végre egyedül és csak ketten,stb...
Ezt követte a bejegyzésem eleje,hogy kiderült,hogy a családom is jön Belgiumba,és a lakásunk kicsinek bizonyult,meg,hogy próbáljuk meg együtt,mert ha összefogunk minden könnyebb lesz,hát hogy is ne....
Most ott tartunk,hogy minden közös kasszán volt,ha a konyhára vásároltunk valamit anyával,akkor azt anya -!elfelezte!-és így ment ez eddig.Most ők külön konyhán akarnak lenni,mert mi állítólag pazarlunk,és nagy lábon élünk...ők 3-man vannak ,mi ketten,és mégis felesbe mennek a dolgok,centre pontosan,és ők vannak felháborodva...persze erről én semmit nem tudok,mert anyám nekem nem mert panaszkodni,mert tudja,hogy én leoltom,kíváncsi leszek ,hogy nekem mikor "tálalják"ezt az egészet...Mikor ketten laktunk heti 100 € költöttünk kajára...de abban minden benne volt,a gyümölcstől kezdve minden...
Az 1 hónapban 400 €,de volt amikor még annyi sem volt,most meg,volt,hogy nem volt elég a konyhára 600 €?
És most nem a minőségi dolgok vannak véve,cocacola stb,mint mikor ketten laktunk....szóval nem értem én,mire volt ez az összeköltözés jó?!de én már akkor kérdeztem ,hogy miért jó a szarban taposni,ha ki is lehet kerülni?!
És ez csak az anyagi rész a történetnek....
Így hát arra a döntésre jutott végre a férjem is,hogy jó,hogy itt vannak,meg jó látni őket,de nem a nap 24 órájában.Hétvégente,vagy naponta egy kávéra,és itt a mese vége.
Tegnap elkezdtem nézegetni az ingatlan irodák oldalait,milyen a kínálat....ha tehetném máris mennék innen a francba....
Jobbnál jobbakat találtam,bárcsak év vége volna már.A párom természetesen lakásba akart menni,mert,hogy elég az nekünk,mondtam neki,hogy én még egyszer nem akarok költözni!!!Családalapítás előtt állunk,előre gondolkodva,én nem akarom lakásban nevelni a gyerekemet...nekem udvar KELL!
Mondta,hogy hát igazam van,minek költözzünk megint ha majd nagyobb lakásra lesz szükségünk ,mert jön a baba....na végre ,felfogta,hogy miről beszélek....
Minimum 2 hálós-nappalis HÁZ kell!
Jajj Bogi, én teljesen megértelek... Szerintem sem egészséges egyik szülőhöz sem közel lakni, pláne nem egy fedél alatt... Én rajongásig szeretem a szüleimet, de azért látszik, hogy van közöttünk egy generáció különbség.. és persze sokszor egy jó szándékból lesznek a legnagyobb viták, amik szép lassan megmérgezhetik az amúgy harmonikus kapcsolatokat... Szerintem ha mindenki ellened van és ez már kész döntés, akkor legalább azt tisztázd mindenkivel jó előre, hogy mindenki éli a saját életét, ahogy akarja és nem nyilvánít senki sem véleményt a másikról.... és kompromisszum... jó adag! Kitartást kívánok neked :)
VálaszTörlésEgyetértek Veled Bogi! Külön család vagytok, külön életetek van. Igaz pont én mondom, aki a szüleivel és egy nagy házban. Sajnos (vagy szerencsére) nekünk nem úgy alakult az életünk, hogy valaha is külön lakásba költözzünk... de egyenlőre most nem is vágyok rá annyira...
VálaszTörlésAbban viszont teljesen biztos vagyok, hogy ha már külön éltek, akkor már-már egészségtelen összeköltözni a szülőkkel. Próbálj meg kitartani az elhatározásod mellett és meggyőzni a kedves férjed is. Minden jót :)
Én is igazat adok Neked! Felnőttként, pláne házasként nagyon nem jó a szülőkkel lakni! Persze van az úgy, hogy rákényszerül az ember és nincs más választása, de nem jó! Én már el sem tudnám képzelni, hogy velük lakjak... Kitartást :)
VálaszTörlésHelyes!
VálaszTörlésCsak előre! :)
Én már olyan rég külön élek a szülőktől, hogyha ilyen összeköltözősdi történne, biztos kihullana a hajam!
Meg zárójelben: szerintem nem kellene, hogy arányosan nőjön a kajarezsi azzal szemben ahányan vagytok...
Nos,még tegnap átbeszéltük a dolgokat,őszintén...megmondtuk ,hogy még ebben az évben valószínűleg az év második felében,de elköltözünk,vannak nézeteltérések,de ha külön megyünk,ezek megszűnnek majd...
VálaszTörlésTesóm már kezdte mondani,hogy akkor ugyan az lesz mint Szegeden...jön majd hozzánk ,mert otthon unatkozik:)
Hát hiányozna is ha nem jönne,úgyhogy helyeseltem:) vele nincs baj,jó fej nagyon:)
Ő nem örült ennek a döntésünknek,no de azt mondta,ha esik,ha fúj ő jön:)))) dilinyós