Minden olyan idegen volt,minden olyan furcsa ,féltem is...
Mikor beiratkoztam a suliba,már az nap megismerkedhettem az osztályfőnökömmel,Éva nénivel:)
Nagyon kedves volt,mondtam neki,hogy félek,de mondta,hogy nincs okom rá,mert kedves kis osztálytársaim lesznek.
Ezek után már vártam,hogy vajon milyenek lesznek?Elfogadnak?Lesznek barátaim?Esetleg lesz szerelmem is?
Hát persze,hogy volt minden...voltak barátok,ellenségek,szerelmek,de hát ez így volt jó:)
Amiket soha nem feledek: az osztálykirándulások,a szülinapok,a kézműves szakkör,az énekkar,a Mónival a táncórák,a szünetek közti bújócskázás,az első csók Balázzsal;), a tesiórai hulahopp karikázás és tollasozások,na meg a csapatkapitányozások,később már a bandázások suli előtt ,pár szál cigi (azóta sem dohányzom),a garázsnál a ricázás,a háztartási versenyek,a németórai rosszalkodások,és még sorolhatnám,mert volna mit,mert nekem sokat jelentett tényleg az a négy év.Sokáig hiányoztak is utána.Volt akivel még évekig tartottam a kapcsolatot,pl.Zsolti ,Norbi,de egy idő után valahogy az is elmaradt.Norbi még modellem is volt egy vizsgámon,ezért örök hálám neki,kösz Norbi:)
Aztán mikor már végeztem , és már dolgoztam a szakmában,valahogy összehozott a sors Tamással,tetszett neki a munkám,rendszeresen jött,vágatta a haját,örültem,hogy látom:)
Dóri is egyszer felkeresett,megcsináltam a haját,tetszett neki,és ezáltal Vele még most is tartom a kapcsolatot,mindig vár haza,mert szereti a munkámat,ezt a baráti bizalmat ,tavaly megkoronáztam azzal,hogy meghívtam az esküvőnkre,köszönöm,hogy eljöttetek,remélem ízlett minden:)
Mostanában személyes okok miatt Szandrával beszélek legtöbbet,nagyon szeretem az írásait,a tanácsait,ahogy lelket tud önteni az emberbe,szerintem valójában egy ANGYAL.
Sokatokkal csak összefutottam,így utcán,vagy boltban,véletlen szerűen,de volt aki fel sem ismert,de volt aki nagyon örült,ilyen volt pl. a Kriszti a SING-ben,kicsit másabb állapotban megvitattuk,hogy szar a buli:)
Vagy tavaly Petrával is összetalálkoztam teljesen véletlen a printkerben,örültem nagyon,de nagyon siettem és nem nagyon volt idő cseverészni,pedig láttam,hogy jönnének belőle a kérdések hisz olyan jólelkű volt mindig is:)
Persze Nikivel is találkoztam párszor,meg képzeljétek a férjemmel még rokonok is valamilyen szálon,na de asszem ennyi az átlagnál több találkozások száma:(
Szilárd,tőled még egyszer bocs,hogy nem köszöntem oda,de nem voltam biztos benne,hogy Te vagy:S
Hogy Velem mi van?Mi történt azóta?
Nagy vonalakban,szerintem mindenki tudja,mert hát az internet egy csoda,én is be-be szoktam kukkantani a Ti profilotokba,gondolom nincs ez máshogy Veletek sem.
Boldogan éldegélek a Férjemmel itt Belgiumban,tavaly nyáron volt a lagzink,mint azt már említettem,és most várjuk a gólyát,de hát nem megy az olyan egyszerűen...
Nos a címhez visszakanyarodva....
Nagyon örülök,hogy végre sikerült összeszervezni az osztálytalit,annak viszont kevésbé,hogy nem tudok ott lenni...ez van,ilyen az élet,de nagyon remélem,hogy nyáron megtudjuk ismételni a találkát,mert nem szeretnék lemaradni erről a várva várt eseményről...
Majd 2 hónapot otthon leszek,csak találunk egy szabadnapot,ami mindenkinek megfelel,én nagyon szeretném....
Szombatra nagyon jó bulit kívánok,mindenkit puszilok,és nagyon sajnálom,hogy nem tudok ott lenni:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése