2012. február 15., szerda

Gisteren en vandaag

Tegnap volt a szerelmesek napja,de eddig Mi nem nagyon ünnepeltük,illetve,mondhatni én minden nap megkapom azt a szeretetet amit ezen a napon árasztanak magukból a szerelmes párok.Szóval nem sokkal különösebben telik el ez a nap sem mint a többi...
Tavaly kaptam virágot,és én pedig sütöttem pogácsát...
Idén sem terveztem nagy körítést a napnak,idő szűkében vettem neki egy fincsi narancs héjas csokoládét,meg egy kulcstartót,amiről rögtön Ő jutott eszembe,nem hagyhattam ott.
Én sem számítottam többre,mert miért is?!,elvégre minden nap meglep valamivel,nem feltétlen tárgyakra gondolok most...gondoltam haza ér,és megszeretget,mint ahogy szokott,és lesi minden kívánságom,mint ahogy szokta...nekem ennél nagyobb ajándék nem kell,mint,hogy mindenek előtt én vagyok neki az első...

De nem így történt...vagyis de,de képzeljétek meglepett........
Aludtam mikor haza ért,arra sem ébredtem fel,mikor csengetett...
Anya ajtót nyitott neki,és felrohant a hálóba,és az ágyra rakta a kis tasit:)

Mikor felébredtem,először apukám lepett meg egy szépséges virággal:)Jön majd velünk az új lakásba:) meg egy bonbonnal:)

Aztán mentem is dicsekedni,hogy milyen szép virágot kaptam,és akkor vettem észre,hogy már itthon van a Férjem:)
Mondtam,gyere,kapsz tőlem valamit:)-elrejtettem az ajit az éjjeli szekrényembe.Mikor beléptünk a szobába,láttam,hogy a párnámnál van egy kis csomagocska,meg egy hatalmas Merci csoki:)

Egy fényképező gépet kaptam:)
A másikkal sem volt semmi bajom,de néha már idegesített,hogy lassú,és,hogy nem mindig azt adja vissza amire vágyom:S
És itt is beigazolódik,hogy mennyire 1 hullámhosszon vagyunk,mennyire ismer,és mennyire működik a telepátia.Ez már nem először fordult elő,számtalanszor volt már olyan,hogy ő kigondolt valamit,és napokra rá én előálltam vele.Legyen az kaja vagy program,vagy akár mi más:)

Íme az ajik Apától:





És az én Nyunyikámtól:






De ami ma történt az mindezen túldob...
Tegnap este még azon sóhajtoztam,hogy lesz e valami azokból a szép lakásokból amit nektek itt mutattam a múltkor...
Mert,hogy idő közben én rákerestem az ingatlan közvetítő csajszira a face-en,mit ad Isten,közös ismerőseink a főnökömék:))))))
Ahh,mondom írok neki,veszíteni valónk nincs...írtam neki is,és a főnököm barinőjének is,mert közben megnéztem a fotóit a csajszinak,és valami legjobb barátnők lehetnek vagy hasonlók,mert van egy rakat közös képük.Szóval írtam mindkettőjüknek,a cél érdekében....eltelt egy hét,semmi:(
Majd végre vissza ért a főnök a síelésből,volt is gyűlés,mondtam az Uramnak,hogy kérdezzen már rá,hogy tud e valamit az ügyről.Mondta a főnök,hogy majd beszél a Lienel (ingatlanközvetítő csajszi,csak,hogy ezután ne kelljen mindig ilyen  hosszan írnom,szóval a neve Lien:) ),megint,jött egy pár napos várakozás,és izgulás,hogy közben nehogy kiadják másnak:S Ez tartott egészen tegnap estig.Meguntam,hogy csak várunk,és mindig másokra szorulunk,felmentem hát a honlapjukra,és csak nézegettem,hogy milyen jó is volna,míg nem ráakadtam,hogy telefonon kívül,hogy lehet velük felvenni a kapcsolatot.Hát ,hogy máshogy mint e-mailben:)
Arra gondolván,hogy veszíteni valónk nincs,itt is írtam Neki egy levelet,e-mailt és mobil számot megadva....
És ma rögtön az volt az első,ahogy kipattant a szemem,hogy megnézem a postafiókot....semmi:(
Feladtam....

Míg nem,egyszer csak hív az Uram!
-Na szia!
-Szia!
-Mizujs?
-Semmi....
-Feldobjam a napodat?
-Nem tudod...
-De-de,hívott a Lien!
-Komolyan? (ekkor könnybe lábadt a szemem,hogy mégis,létezik a vonzás törvénye,és a gondolatok meg elevenítése)
-Jaja,holnap nem dolgozok,megyünk lakást nézni!

Szóval így állunk:)
Nagyon nagy öröm és izgalom ami most bennem van...
Mind a négy lakást megnézzük,jajjjj annyira várom:)

Egyébként tegnap,ahogy mentünk ajit venni,azon a környéken autózgattunk ahol a lakás van,naná,hogy elmentünk megnézni...persze csak kívülről kukkoltuk meg,hát nagyon nagyon szép:) És nagyobbnak tűnt élőben,mint amit a képek adnak vissza...
Hát nagyon be vagyok zsongva,le sem lehet lőni....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése