....de semmi hír a lakás felől...
Kezdek ideges és türelmetlen lenni....Nagyon szeretnék már külön lenni,a saját tárgyaimat használni,a saját holmijainkat rendezgetni,nem kerülgetni egymást,és nem eltűrni egymást,mert nyűg az egész....
Holnaptól megkezdődik a férjuraságnak a szabadság,a hosszú hétvége,és ezzel a lendülettel reggeli szunyókálásból felébredve,remélhetőleg nem túl korán,beballagunk az ingatlanoshoz.Nincs mire várni...
Rákérdezünk,ha nem adják ki a falat fogom kaparni most már...
Már mikor az újságokat nézegetem,és megtetszik valami,rögtön oda képzelem el,hova,mit és milyet vennék,megbarátkoztam vele,le kaksizom a szobaméreteit,csak mehessünk már végre...de semmi jel...beleuntam...de holnap pontot teszünk a dolog végére....
Mindig mikor megyünk dolgozni,bekukkantok a kapuján az udvarba,olyankor rám tör az ábrándozás,hogy milyen jó is lesz...bárcsak már ott tarthatnánk....
Egyéb iránt , köszönöm jól vagyok!
Elbíbelődöm mostanság a barátnőmék esküvői bisz-baszain,és persze várjuk a gólyát,ahogy Niki szokta mondani,hátha a 2. "fészkelését nem fújja el a tornádó" :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése