Bogika blogja: Ákosról és Rólam

Ákos a testvérem,és,hogy miért írok most csak Róla?
Ma van a 18. születésnapja.Úgy érzem megérdemel egy önálló posztot.
Ákos 1995.november 21-én született,nagy hó volt és hideg tél elé néztünk az évben.
Én akkor voltam 7 éves ,elsős kislány,és minden vágyam volt egy testvér.Anyát mindig azzal fúrtam,hogy lopni fogok egy kisbabát a bolt elől ha nem lehet tesóm.Anya mindig a gólyára fogta a dolgot,télen mindig azt mondta,hogy majd tavasszal,ha jönnek a gólyák,akkor biztos hoznak nekem is egy tesót,de jött a tavasz és vele együtt a gólyák is,de a tesót nem hozták.Ekkor jött mindig az,hogy majd talán jövőre...
Ekkor még ovis voltam,aztán az oviban megkérdeztem ezt a tesó dolgot az óvónénitől,és Ő méltóztatott felvilágosítani,hogy nem a gólya hozza a tesót,mikor haza mentem több sem kellett , elmeséltem Anyának mit mesélt az óvónéni,innentől kezdve többé nem fogta a gólyákra a dolgot.
Szóval 7 évet vártam mire végre az én anyukámnak is pocakja lett,de végig a 9 hónap alatt titkolta,hogy húgom vagy öcsém lesz,meglepetésnek akarta,ha jól emlékszem én végig kislányt szerettem volna,hogy majd együtt tudjunk játszani. Aztán eljött a nagy nap,és az életünkbe pottyan Ákos.

(Én , Tatám , Ákos a karjában , Heni barátnőm, és Mamám)

Nagyon izgatott voltam,hogy láthassam végre,bementünk a kórházba anyához mutatta is az üvegfalon keresztül,hogy melyik a tesóm,de annyi baba volt ott,hogy nem tudtam ,hogy melyikre is gondol,mind olyan egyformának tűnt,így végül is akkor láttam először mikor hazajöttek.Azt gondoltam ,hogy ha haza érnek egyből leülünk játszani,és sosem hagyjuk abba....de nem így volt,Ő csak aludt és aludt,néha evett mikor éhes volt,de eleinte csak aludt meg sírt.Nem mondta anya,hogy ilyen sokat fog aludni és sírni,teljesen letörtem,és csalódott voltam,hogy nem azt kaptam amire számítottam.Aztán sem volt túl fényes a viszonyunk,vagyis Ő nagyon szeretett volna engem,de én sokáig éreztem azt a csalódottságot,és mikor meg már Ő kereste az én társaságom,akkor meg én voltam teljesen elfordulva tőle,így ment ez 8 éves koráig.Sajnos nem voltunk oda egymásért egész addig.
8 éves korában jött egy 3. személy közénk,a Férjem,azt gondolom,hogy Ő változtatta meg a kapcsolatunkat,Ő nyitotta fel a szememet,hogy a testvér az egy kincs,meg kell becsülni,szeretni.No azért nem ment ez rögtön ,kellettek évek,hogy elfogadjam,felfogjam,hogy mennyire jó is az ,ha megadatik ,hogy testvéremnek szólíthatok és érezhetek valakit.Sok sok csínytevés volt az évek alatt egymás ellen,de sok sok olyan dolog is,amikor az élet úgy adta,hogy örömet tudtam neki szerezni,váratlanul is akár,például mikor egyáltalán nem számított arra,hogy a 8.-os ballagására anyán és a nagynénéméken kívül bárki is elmegy,ugyan is ,akkor én már itt laktam kint Belgiumban,Apa Németországban dolgozott,Anya és Ő laktak már csak otthon,és én is csak álmodni mertem,hogy valahogy haza tudok menni,de aztán a Férjem csak meglepett engem is a repjeggyel,és aztán én meg megleptem Ákost a ballagásán,nagyon megható pillanat volt,de szerintem nem csak nekem.

Mára elképzelhetetlennek tartom,hogy ne legyen az életem része.Bármilyen is volt a kapcsolatunk régen,még mikor mind a ketten gyerekek voltunk,mostanra azt gondolom,hogy nélkülözhetetlen az életemből,a mosolya,a hangja,a lazasága,a mindene,mert Ő a tesóm és mert szeretem <3